Egy elhagy(at)ott kert...
Egy üres ház...
És mamikám. Egy elhagyatott, üres vákuumban.
Minimális kapcsolatban a mi valóságunkkal. Végtelen szomorúságban, mert anyu megint meghalt. De most tényleg "kilehelte a lelkét". Kegyetlen látni ebben az állapotban. Ma nagyon nem volt jól. Amikor eljöttünk, integetett és sírt. Nem tudta elhinni, hogy anyu él...
Hoztunk a hőgyészi házból dolgokat. El is pakoltuk Mohácson az új helyükre.
Ma is nagyon elfáradtam. Nem csodálom, hogy tegnap már fájt a torkom, ma már párat köhögtem is és tüsszögtem. A suliban is hideg van, hónapok óta semmit nem pihentem, és ugye ha én nem teszek magamért, akkor a szervezetem elintézi magának a lassítást. Pedig még holnap is munka (igen: vasárnap), adventi vásár, a sulinak is lesz bódéja, gyűjtünk az iskolásainknak... Csak halványan merem remélni, hogy jönnek szülők is segíteni, hiszen nem magamnak gyűjtök, hanem az ő gyerekeiknek programokhoz, kirándulásra...
Hétfőn nyílt nap, és nem folytatom, pihenés majd talán a sárga föld alatt...
