A reggelem a számomra hagyományos módon indult. Pisi, első hasmenés bélgörccsel. Majd a második. Megittam a gyomorporomat, bevettem a gyógyszert, fél óra múlva reggelizhetek. Harmadik mosdó. Öltözés, reggeli készítés, evés. Húsz percen belül a negyedik hasmenés. Szeretem így a reggeleimet. Mert ez minden nap ugyanilyen. Kiszámítható. Tudok vele tervezni.
Sírás jött. Két órán keresztül. Nem voltam szomorú, nem történt semmi, csak folytak a könnyeim és nem tudtam abbahagyni. És ez jó. Megnyílt egy kis szelep, amin sok feszültség távozhatott.
A héten nem konkrét videóval antistresszeltem, azt végeztem, amit eddig sikerült Kriszta programjából beépítenem a mindennapjaimba: figyeltem a testtartásomat és a légzésemre koncentráltam. Ma viszont videóval gyakoroltam. Nagyon jólesett. Amellett, hogy lágyan, finoman átmozgatott, számomra a legkedvezőbb hozadéka, hogy ez a fél óra alatt ki tud kapcsolni az agyam, nem gondolkodom, és ez hihetetlenül pihentető.
Délután aludtam egyet. Hosszú volt és kemény az első munkahét, sokkal kevesebbet aludtam, mint a szabadságom alatt és nagyon elfáradtam. Délután hatalmasakat tudok aludni, szerintem mélyebben is mint éjjel, számomra pihentetőbb az éjszakainál. Igen: itt maradt a mosogatnivaló, vár a vasalás, a takarítás, de a pihenés most sokkal fontosabb.
Az endo ma segített a pihenésben. A gyomrom-gyomorszájam is folyamatosan javul. Amikor beütött ez a gyomor-krach, arra gondoltam: még a gyomorfekély előtt fogok enni fánkot, lángost. Úgy néz ki, hogy a gyomrom rendben lesz egy idő után, de ki tudja, mit hoz a műtét, így ma ettem egy fánkot kapucsínóval. Az a fánk, ahh, az a puha tészta, az a mennyei baracklekvár! imádom. Nem tetszett a szervezetemnek, nekem viszont annál inkább. Jöhet majd a lángos. :)
