A blog képszerkesztője megint dinka, így képtelen vagyok néhány képet elforgatva feltenni...
R: baconös rántotta, sajt, zöldség
E: hús, zöldség, 1 kis pogi, 1 (diab) szaloncukor
V: útközben 70g sós-pörkölt mandula
A tegnap a húgommal telt, ma megjöttek a gyerekek is. Volt kis ajándékozás, meg bolondozás, A húgom egy angyal, P., a kislánya pedig József Attila kötetet lapozgatott és elmondtunk jó néhány verset együtt.
Tegnap írtam arról, hogy legyőztem egy nagy félelmemet: egyedül felautóztam Budapestre a húgomékhoz. Számomra ez hatalmas megpróbáltatás volt, de egy óriási terhet vettem le így a saját vállamról. Csakhogy a dolog fele még hátra volt: haza is kellett jönni.
Saci úgy döntött, fázik, vagy mi, a lényeg: nem akart műholdas kapcsolatot találni. Az agyamban is bekapcsoltam a GPS-t és megvolt a mentő alternatíva. Aztán Saci egyszer csak megszólalt és elkezdte mutatni az utat, indulhattunk.
Útközben a húgom fotózott. Sacira hagyatkozva jöttünk, és gyakorlatilag nem csalódtunk benne: szépen kivezetett minket a fővárosból. Igaz, hogy volt néhány pillanat, amikor a torkomban dobogott a szívem, mert azt hittem, nem jó felé megyünk, de aztán minden rendben volt. Így megvolt a hazaút is, két és fél óra alatt. Pakson álltunk meg mosdó miatt és Dunaszekcső előtt a parkolóban: M-nak mérnie kellett és beadnia az inzulint, és ha már volt rá lehetőség, akkor most nem kellett mozgó járműben tennie.
Hazaérés után M-nak evés idő volt, utána bementünk a városba sétálni. Kellemesnek nem volt mondható a minusz 2 fokban, viszont szép volt a kivilágított sétálóutca.
A gyerekek elfáradtak.
(Á, mi, felnőttek egyáltalán nem!!)
P. a séta előtt csak egy falat kolbászt evett, utána megéhezett.
Nem hiszitek el, mit kért: kolbászos tojásrántottát!
Azt ette magában egy kis sajttal.
Most komolyan: kire ütött ez a gyerek?
Amire végzett, kiolvadtunk.
Közben M. elaludt a kanapén. A húgom megmérte az alvó gyerek cukorszintjét. Magas volt (nem csoda: utazás, sok ülés, front...). Tehát nincs pótvacsora... Viszont fel kellett ébreszteni, hogy beadhassa magának az inzulint. Komolyan mondom: mindenki, aki nem cukorbeteg, összeteheti a két kezét, hogy nem kell ilyen módon élnie az életét, mint ennek a 13 éves gyereknek már másfél éve...
Holnapra újabb utazásos programunk van, a család idősebb tagjaihoz. Minden cukorbeteg, ketos, fényevő és hagyományos menü leegyeztetve, már csak az időjárásban kell bíznunk, hogy kegyes lesz hozzánk. Bár legalább azt az útvonalat csukott szemmel is megteszem autóval.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
