Vasárnap este lettem rosszul, ájultam el és vertem be a fejem rendesen. Orvos? Dehogy, hiszen csak a fejem sajog...
Dolgozni mentem, de a család harmadik napja aggódva unszolt, hogy menjek orvoshoz, M. végül rábeszélt és vitt.
Háziorvos ---> beutaló a mohácsi sürgősségire ---> ott vizsgálat, EKG, vérvétel ---> beutaló a pécsi négyszáz ágyasba CT-re ---> Pécs, CT --->vissza a mohácsi sürgősségire ---> diagnózis: agyrázkódás, terápia: 72 óra pihenés, minden fizikai terheléstől mentesen. Ha rosszabbodna, azonnal orvos. Csütörtökön háziorvos megállapította: alacsony a vérnyomásom (az, 44 éve)...
Minden nagyon szervezetten ment, mindegyik intézményben maximálisan rendesek, kedvesek voltak orvosok, nővérek, ápolók, tényleg mindenki. Mindenhol telefonon előre jelezték az érkezésemet, mindenhol vártak, biztosították a lehető legminimálisabb várakozási időt.
Mindegyik orvostól kedves, de határozott elmarasztalást kaptam, amiért nem mentem azonnal orvoshoz. Igazuk van, most már tudom. A mohácsi sürgősségin az esti műszakos orvos (amire visszaértünk, már műszakváltás volt) tanácsokat is adott egy esetleges következő ájulás-érzés esetére. És azt is mondta: azt, hogy erősödő fejfájás- és egyéb tüneteim vannak, magamnak köszönhetem: egy erős ütés után eleve orvoshoz kell menni, másrészt pedig tehermentesíteni, pihentetni kell az agyat, nem ám vezetni, dolgozni, hajolni, emelni, rohangálni egész nap...
A. ma azt mondta:
- Ugye tudod, hogy ez egy jel?
- Igen- válaszoltam-, és értem is.
Már egyetlen nap pihenés nagyon sokat segített. Ma reggelre sajog ugyan még a fejem, de a koponyacsontom már nem fáj. Ma "elrepítenek" a Börzsönybe, ott egyetlen dolgom lesz:
Köszönöm minden Olvasómnak is a sok üzenetet, jókívánságot, aggódást, igazán jólesett. Szép hétvégét kívánok!