Munka után fogorvos. Alig értem oda. A tegnapi napközit elcseréltem a maira (tegnap jöttek a WC-t szerelni), így sietnem kellett. Persze ilyenkor áll meg keresztben az úton előttem egy nagy lakóautó műszaki hiba miatt, ilyenkor akkora a forgalom, hogy nem lehet megelőzni az előttem -a főúton- ötvennel tötymörgőt, ilyenkor -bár sajnos nem csak ilyenkor- változik a Pécsi út a szekszárdi Tartsay-vá (azaz alig 30-cal haladgatok), ilyenkor piros a lámpa, a másiknál pedig persze kifogok egy "pirosvárót", de a fogászati időpontomon beparkolok a főtérre. Nincs messze a rendelő, loholok. 3 percet késtem, de kiszól a doktor úr, hogy kér egy perc türelmet. Nem szeretek késni, de így oké.
Szóval fogorvos. Habár gyökérkezelt ez a fogam, múlt héten kaptam gyökértömést, mégis fáj, feszít, így kaptam antibiotikumot. Fél éven belül már számolni sem tudom, hányadikat. (Ez a szépséghiba a képen.) Szerencsére ez csak 3 napos. Jövő kedden kell visszamennem.
A munkáról valamennyit írtam tegnap. Ma csak egy szösszenetecske. Elsőst (!!!) kértem meg, hogy ne bántsa a társát, inkább üljön le egy kicsit megnyugodni, aztán jöhet vissza játszani. Reakciója: -idézem- "Mi a f@sz?!" (és ez még kétszer elhangzott pár percen belül)... (Végtelenül elszomorít, az összes többi mai és mindennapos full negatív történéssel együtt...)
