2014. február 2., vasárnap

98. nap

Reggeli: ld. tegnap

 
Tízórai: ld. tegnap
 
Ebéd: spenót, 3 pirinyó tükörtojás, 2 pufi rizs

 
Uzsonna: 2 pufi rizs, 125g lakt.mentes túró


Edzés: (délután)
 

 1. Bemelegítés

2. (8 kör, 50mp munka, 0mp pihenő)
- négyütemű fekvőtámasz terpesz
- oldalsó hídtartás bal
- oldalsó hídtartás jobb
- guggolás széles terpesz, súllyal

3. Nyújtás
 
Vacsora: mozzarella, spárga, ld. tegnap


 
A nap folyamán
 
- reggel összekészítettem a mai kajámat,
- becsomagoltam a kinti ruhákat,
- sütöttem másfél kiló pulykamellet, becsomagoltam,
- sütöttem 2 adag kenyeret, becsomagoltam,
 
 
- mostam,
- kipakoltam és leolvasztottam a hűtőszekrényt,
- a hűtőből a hűtős kajáimat becsomagoltam, kitettem a teraszra, az 1-2 itthon maradóst odaadtam K-nak, őrizze két hétig,
-  elkészítettem a kinti szendvicseimet, innivalómat, bepakoltam a kajás táskába (ami nálam marad és nem a csomagtartóba kerül),
 
 
- meglocsoltam a virágokat,
- még pakoltam a költözéshez apróságokat ide-oda,
- egyeztettem a kinti munkaadómmal arról, hogy megyek,
- a sofőrrel megbeszélve az indulás időpontja (01.45.....),
- K. segítségével kitakarítottam, majd elbúcsúztam tőle 2 hétre.
 
És ilyenkor van az, hogy az értelem és érzelem harcában az értelemnek kell győznie: nagyon lelkis, érzékeny kis boszi vagyok, és ilyenkor nem szabad belegondolnom, hogy elutazom két hétre. Mert annak szomorkodás és pityergés lenne a vége. Ilyenkor tudatosan arra koncentrálok, ami konkrét dolog, ami kézzelfogható teendő: az óra be legyen állítva hajnali 1-es ébresztőre, a csomagom legyen 100%-ban kész és a bejárati ajtóhoz pakolva, az utazós ruhám legyen odakészítve, fel legyen írva, hogy vizet elzárni (mert hajnali 1-kor valahogy nem szoktam a topon lenni azügyben, mi a fontos és mit kell csinálni az indulás előtt). Kegyetlenül nehéz, amikor az embernek a legmélyebb alvási szakaszában szólal meg az ébresztő, aztán ki kell menni a hidegbe, bevackolódni a kisbuszba, nem gondolkodni, hanem amint felérünk az autópályára, csakis az alvásra koncentrálni. De amikor kiérek, már pörög az első kinti nap. Általában átszédelgem (a fáradtságtól) ezeket a hétfőket, de onnan már csak 13 nap. Pakoltam be fonalat és horgolótűt; olvasnivalót (Háború és béke); újságokat, amikből kivágom a jó(l mindenmentessé alakítható) ötleteket (igen, főleg receptek) és beragasztom az étkezési naplómba; szóval unatkozni nem fogok. :)
 
 
És -ha minden jól megy, és már miért ne menne jól- legközelebb már nem az albérletből utazom ki :)
 
Este 6 óra múlt. Még egy-két utolsó simítás, egy utolsó itthoni telefon K-val, aztán vízszintbe kell tennem magam és aludni, mert nagyon gyorsan hajnali 1 óra lesz.
 
 
Heti menüterv itt
Heti edzésterv itt.

Motiváció

"A vereséget mindig belül szenvedjük el. Nem az a vereség, ha nem sikerül valami, hanem az, ha megtörünk. Az emberek félnek ettõl az állapottól, és már eleve óvatosan választanak. Szeretik a biztonságos feladatokat, de fejlõdni csak attól lehet, ha olyat választunk, amitõl elsõre meghátrálunk. Az erõnket látszólag meghaladó feladatok olyan energiákat és képességeket mozgósítanak bennünk, melyek létérõl addig nem is tudtunk. Válasszunk tehát olyan kihívásokat, amelyek révén olyanná válhatunk, amilyenek lenni szeretnénk. Tetteink ugyanis visszahatnak ránk, és megváltoztatnak minket. Éppen ezért a fejlõdés fontos elve, hogy 'Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél'. Nem kell beletörõdnünk, hogy képzeletünk, önbizalmunk, önértékelésünk korlátoz minket, miközben többre vágyunk. Félre kell tennünk azt a makacs hiedelmet, hogy a gyõzelemhez hinni kell a sikerben. Nem kell hinni, csak csinálni kell. Mindig csak a következõ percet kell végigcsinálni."
Szendi Gábor