 |
| Ki korán kel, aranyat lel ;) |
Évek óta gyűjtöm az edzésterveket. Jobbnál jobbakat találni. A Freeletics-ről is tudtam, láttam már videókat a gyakorlatokról és megállapítottam: ez az edzés erős, mazochista, iszonyatosan kitartó embereknek való, elsősorban férfiaknak. Én erre sajnos képtelen vagyok, bár nagyon tetszett a dolog.
Idén év elején megint a szemem elé került a Freeletics, volt, aki ajánlotta is, hogy csináljam ezt januártól, de nem tartottam magam képesnek rá.
Aztán tavasszal -már nem is emlékszem, hogyan- egyszer csak arra gondoltam: valamit mozogni kell, ráadásul valami teljesen mást, mint eddig. És akkor úgy döntöttem, megcsinálok egy edzést a Freeletics-ből, úgysem bírom majd, de legalább elmondhatom: kipróbáltam.
2015. március 4-én jött el a napja ennek. Dione. A 3-ból 1 kör ment és belepusztultam. Viszont tetszett. tetszett, hogy másféle mozgás, mint az eddigiek, tetszett, hogy olyan izmaimat éreztem közben dolgozni, amiket már régen.
Másnap megcsináltam a Maxokat.
Harmadnap az Aphrodite-t.
És úgy maradtam: freeletics-esen.
Az első 2 hetet 3 hét alatt teljesítettem. A 3-4. hét már tervezetten ment, 2 hét alatt.
A jumping jack-kel nem volt gond, ment az elején is 75 egyben, bár szétszakadtak a combjaim a 60. után.
A situppal sem volt gond, nem volt sok az 50 egyben.
Ami igazi kihívást jelentett, az a
burpee. Első alkalommal 3 ment egyben. Majd 5. De belehaltam. A hónap végére 12-t tudtam egyszerre megcsinálni, de rövid pihenő után ment újra 10-12. És biztos vagyok benne, hogy lesz ez még sokkal jobb is.
A freeletics-es motivációk közül mind egytől egyig igaz.
...
És nem túlzás a sok fotó a földön fetrengő, elgyötört arcú, izzadó, levegőért könyörgő emberekről. Rólam is készülhetnének ilyenek, minden egyes edzés alatt és után. mert itt aztán szükség van a mentális jelenlétre, a kitartásra, hiszen nagyon kemény edzések, az embernek mindene fáj és közben oxigénért kapkod, sokszor percekig.
Az edzéseket nem előírt idő alatt kell teljesíteni, hanem önmagunkhoz képest a legjobban, leggyorsabban.
Fantasztikus érzés, amikor minden etap végén az ember legyőzi önmagát, remegő izmokkal nyílik mosolyra a száj, hogy jesszusom: megint megcsináltam! Ráadásul nagyon jól és gyorsan lehet fejlődni, szó szerint napról napra többet bírtam én is.
Én már nem akarok fogyni, csak feszesebb lenni. Így nem méricskéltem magam, nem centiztem. A tükörnek és a ruháimnak jobban hiszek. És bizony már 1 hónap után is izmosabb a karom és 4 kocka kezd kirajzolódni a hasamon.
Végig
ketogén étrend alapján étkeztem, ezen nem is óhajtok változtatni. Semmiféle problémát nem jelentett az edzések során.
Az edzéseket 99%-ban reggel végzem, nekem ez így bevált és biztos, hogy bármi jöjjön is közbe a nap folyamán, nem marad el a dolog.
Úgyhogy ha szemezel a Freletics-szel, de félsz tőle, azt javaslom, vágj bele. Nem veszthetsz semmit, ha kipróbálod.
.png)
