Boszorkánykonyha: Motiváció

2017. december 10., vasárnap

Motiváció

"50.nap

Hát basszus alig akarom elhinni,h félszáz napja csinálom és kitartok.

Ami az első napokban-hetekben nehéz,furcsa,idegen vagy megerőltető volt,az ma már lazán megy,mintegy napi rutinná vált. Már nem okoz gondot,h nem ehetek édességeket,már nem szippantok mélyeket nyálcsorgatva,ha megérzem a frissen sült pékárú illatát,már nem akarok a kenyér után nyúlni,már nem zavar,h máshogy étkezek.

Természetes lett,h kenyér helyett pufirizst eszek,természetes lett,h édesség helyett gyümölcsöket-zöldségeket,természetes az is h bulgurt,kölest,barnarizst eszek...amikről korábban azt sem tudtam mi fán terem.

Sok mindent megtanultam ebben az 50napban. A táplálkozással,a mozgással kapcsolatban,de legfőképpen a testemmel,magammal kapcsolatban.

Világ életemben kivülről vártam mindent. Vártam,h majd kivülről jön vmi nagy boldogság,elégedettség,elszántság,akaraterő. És amig vártam addig irigykedve néztem azokat,akik vékonyak,jó alakúak,akik sportolnak,akik konditerembe járnak,akik futnak. Irigyeltem a kitartásukat,az akaraterejüket.

Mit csináltam én amig vártam a kivülről jövő csodát,és irigykedtem?

Semmit!!!

Hol voltam én,amig az általam irigyelt emberek,éppen lemondtak,küzdöttek,izzadtak,futottak,gyúrtak...bármit csináltak???

Ültem a hájas seggemen magamat sajnálva,közbe-közbe befalva egy tábla csokit,lazán elropogtatva egy zacskó kekszet,vagy a karácsonyfa alatt betoltam egy szál bejgit...és csak vártam.

Ezalatt az 50nap alatt rájöttem,h nem kivülről kell várni a csodát,nem fog az jönni. Hanem magunkba kell nézni,kicsit befelé fordulni. Olyanok vagyunk,mint egy kincsesbánya,csak fel kell tárni magunkban,ami mindig is ott volt,amit kivülről vártunk.

Ott van bennünk az elhatározás,a kitartás,az akaraterő,ott van bennünk minden csoda.