2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt
12-13. hét -
14. hét itt
15-16. hét -
17. hét itt
18. hét -
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22-23. hét -
24. hét itt
25. hét itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt
"Két ember vési a követ.
Az egyik felsóhajt: 'Borzalmas munka ezeket a rohadt köveket vésni!'
A másik: 'Katedrálist építek, ne zavarj!' "
Pál Feri
Hetedikes voltam, amikor először észrevettem: jé, már megyek haza a suliból? -hiszen nemrég jöttem!, azaz hogy gyorsan megy az idő. Azóta ez sokszorosan hatványozódott. Repül az idő. Ha csak a blogot nézem: úgy érzem, mintha minden nap egy újabb heti összefoglalót írnék, annyira gyorsnak érzem az idő múlását. Robog az idő.
Sok, nagyon sok mindent kell átélni ahhoz, hogy az ember lépjen valamerre, hogy legalább néhány szocializációs kényszerzubbonyát levesse, hogy megszabaduljon tanult, rossz beidegződésektől. És úgy látom, ennek a munkának soha nincs vége. Négy és fél évtizede vagyok földi utamon, van még rajtam néhány réteg kényszerzubbony, de tudom: abban is lehet lépkedni (és közben dolgozni azon, hogy engedjen a szorításuk).
Aki ismer, tudja: utálok rendet rakni, utálok pakolni, utálok mosogatni, mosni, vasalni, utálom a takarítást. Meg még több mindent. Viszont ott tartok, hogy ami ezekből és a többi utálom-dologból szükséges, az legyen. Mert az élet(em) része, hát legyünk gyorsan túl rajta. Dönteni sem könnyű, de rossz döntés nincs, csak lecke, és ritka, ha egy rossz döntés után nem lehet más irányba indulni.
Száguld az idő. Nem tudhatom, hogy egy napom, egy hetem, egy hónapom vagy 50 évem van-e hátra. Kaptam erre vonatkozóan a közelmúltban is elég kemény leckéket. A lényeg: nincs végtelen időm. Amennyi van, azt pedig nem szabad a mókuskerékben eltölteni. Az élet gyönyörű, tele van fénnyel, természettel, illattal, jó filmekkel, esővel, szép helyekkel, érdemes a kötelező dolgokat gyorsan letudni (minőségre pedig elég a megfelelő), az idő nagy részét pedig arra fordítani, ami igazán fontos. Például szeretni önmagunkat. Mert ha ez megvan, hozni fogja magával azt, hogy másokat is szeretni tudunk, és ez hozza azt is, hogy mások szeretni fognak. Ugyanígy van a megbocsátással, az elengedéssel is tapasztalataim szerint. És érdemes a félelmeinket legyőzni. A legkisebbekkel is lehet kezdeni. Mert ezek csak a fejünkben léteznek, miközben az élet elszáguld mellettünk.
Régen rengeteg elvem volt. És határozottan tartottam is magam ezekhez. Azt veszem észre, hogy az elveim száma egyre csökken, és hogy ez iszonyú nagy szabadságot ad. És így egyre kevesebb az elvárásom másokkal - és magammal- szemben, aki ezt érti, elhiheti, hogy ez leginkább derűt hoz, nem keveset. Mert az élet nem csak rózsaszín felhő meg szivárvány-unikornis, tud nagyon kegyetlen is lenni. Sokszor pletykálnak ugye az ember háta mögött, és ez általában vissza is jut az ember fülébe. Ez azért jó, mert jobban meg lehet ismerni a pletykálót, aki szinte mindig akaratlanul is önmagáról árul el a pletykájával sok mindent. Elég sokszor felismerem, ha valaki a szemembe hazudik, ha hátsó szándékkal jön, ha önmagát szeretné értékesebbnek hitetni. Ilyenkor sokszor hangosan elnevetem magam, mert annyira vicces. Vagy elkezdem dicsérni, hadd legyen jó napja. (Meg persze ott van még sok szitu, amivel nem tudok mit kezdeni.)
Az étkezéssel kapcsolatban is voltak elveim. Egészen pontosan egy évvel ezelőttig, amikor begörcsöltem, elvitt a mentő, és az egész emésztőrendszerem megváltozott. Mint akit elvittek az ufók és valaki más gyomrát, enzimjeit, bélrendszerét ültették át belém. Kismillió orvosnál jártam, millió vizsgálatot végeztek, de talán sosem fog kiderülni, mitől volt a görcs. Csak a tény maradt: egy "új" emésztőrendszer, totál hirtelen jött alhasi "úszógumi", egy totálisan megváltozott létezés. Fél évbe telt, amire -Dr D segítségével- akupunktúrás kezelésekkel megszűnt a folyamatos hányinger, ételundor, lufivá puffadtság. És kezdődött a kálvária/lecke következő felvonása: megtanulni az új önmagam. A bécsi fánk-snickers-kapucsino-pogácsa kombóval az agyam szuper módon ellett volna, de a belezetem tiltakozott. Idén év elején elkezdtem ugyan a görcs előtti elveim és szokásaim szerint tudatosan, ketosan enni, de az "új rendszerem" nem volt rá vevő. Jött megint az összevissza evés. Megint ketos próbálkozás, újabb "kudarc". Majd egy újabb görcs (kisebb a tavalyinál), ami közben sikeresen elájultam és kaptam egy rendes kis agyrázkódást. Ez helyre is tette a fejemben, hogy elég volt az elvekből, bármit megeszek, amitől jól leszek. A suliban mondogattam is B-nek, hogy figyelje csak meg, a következő héttől én is okosan fogok enni. És úgy is lett.
Két éve motivációm volt itt a blogon Dia. Akkor hívott meg a csoportjába és olvasgattam is, motiváló volt látni a tagokat, ahogy akarnak, küzdenek és szépen alakulnak. Közben Dia egy kész étkezési rendszert alkotott meg, az agyrázkódásból felgyógyulás után találtam a blogján egy étrend-rendszert, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerű, okos, egyértelmű volt. Írtam neki, kiszámolná-e nekem a makrókat. Ekkor ajánlotta fel a programját, és én nem gondolkodtam. Nem volt vesztenivalóm. Egy hónapja eszek így, jelentem: az emésztésem 100%-ban rendben, mellékhatásként fogytam majdnem három kilót, és a hasamból (a hirtelen megjelent, semmivel nem mozdítható alhasi "úszógumimból") is lement fél centi. Eszek minimális kenyeret (nem napi szinten), ritkán rizst, van az étrendben gyümölcs, zab, tojás, sok zöldség, hal (...). Hús is lehetne, de azt mostanában még gondolatban sem, de van húsmentes menü is, csak ki kell választanom, mérni, főzni, dobozolni. És nem gondolkodom. Ami jó hatással van az emésztésemre és ízlik: megeszem. Egyáltalán az egész evészet-dolgon még annyit sem agyalok, mint amennyi idő alatt ezeket itt fentebb leírtam.
Ritkán írok a blogra igazi naplóbejegyzést, mert az élet nem a virtuális világban van.
Heti haladás 68km, idei eddigi összes 1080km.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése