.jpg)
Nem hiába vagyok boszi. Mindig is voltak megérzéseim. Gyerekkoromban is. És vannak a mai napig. Ezek legtöbbször csak a fejemen átsuhanó gondolatok, olyan, mint amikor az embernek csak úgy eszébe jut valami, aztán a következő pillanatban már el is felejti. De rövid idő múlva a dolog realizálódik... Ma a fogorvoshoz indultam. Előtte rendbe szedtem magam, fogmosás, egyebek, beültem az autóba és nyomás, meg kell lennie, legyünk túl rajta. Az első kanyar után átsuhant az agyamon, hogy túl nyugodt vagyok. És ez nem jó, mert fogorvos előtt azért legalább a pulzusom kicsit meg szokott emelkedni. De ez a gondolat eltűnt. Az út felénél jártam, amikor megint csak hirtelen belém hasított: ebből nem lesz fogorvos. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a gondolat. Már miért ne lenne? Hiszen terveztem, készültem rá, úton vagyok. Leparkoltam, bezártam az autót. Alig tettem meg tíz lépést: csörög a telefonom. G. Csomag jött, merre vagyok. Mondtam neki. Megoldom- mondta ő. Oké, bementem a váróterembe, kabát le, TAJ kártya elő. Sms: menjek haza, fél óra múlva ott a csomag. TAJ kártya el, kabát fel, irány a parkoló. És itt tudatosult bennem, hogy a francba is, tudtam, éreztem, hogy ebből nem nem fogorvos!
Ez még egy nagyon egyszerű eset, ráadásul pontosan "tudtam", miről van szó. Csakhogy ez mostanában nem az első eset. És ha ez a dolog egyszer beindul, abból nagy kavarodások szoktak történni.
Már kint is írtam, hogy nagyon furcsán érzem magam. Hogy "kívülről", "filmként" látom sokszor magam, olyan, mintha nem az én életemet élném. Emellett nagyon sokszor vannak megérzéseim, és sokuk valósággá is válik. Tehát benne vagyok megint ebben a szériában, és ezt nem tudom szabályozni, nem tudom irányítani, a gondolataim egyszer csak valósággá válnak. És ez egy hihetetlen érzéssel párosul. Ismered azt az érzést, amikor szerelmes vagy és "pillangók táncolnak a hasadban"? Na ez egy ilyen érzés, csak negatív felhanggal. Nagyon sok "gondolat-átsuhanás" van mostanában, és egyik sem kellemes dologgal kapcsolatos. Egy-kettő különösen aggaszt, mert többször is felötlik bennem, felerősíti a kellemetlen érzést a gyomrom tájékán. Éppen azzal, hogy befészkeli magát a fejembe és nem hagy nyugodni. Mégis a legrosszabb az, hogy vannak olyan megérzéseim, amik azonnali cselekvést váltanak ki belőlem: utánajárok a dolognak (szinte tudattalanul indul meg a kezem-lábam), kiderül, hogy nem csalt a megérzésem, és pontosan tudom, mit kellene tennem, de képtelen vagyok megtenni. Lebénulok, megfagyok, megnémulok, és így minden marad a régiben.
Legutóbb olyan három-négy éve volt egyetlen rossz megérzésem. Sokáig hülyeségnek és lehetetlennek tartottam, de egy nagyon konkrét, a megérzésemmel kapcsolatos álom aztán már nem hagyott nyugodni. Utánajártam a dolognak, kiderült, hogy igaz a megérzés, hogy 99%-ban igaz az álom (!!!). Akkor megléptem, amit meg kellett, és ezzel szó szerint az egész addigi életemet felborítottam és előről kellett kezdenem mindent.
És mostanában megint van egy-két, a pár évvel ezelőttihez hasonlatos gondolat-bizsergés, megint az a rossz érzés, a hideg, remegő kéz, az összeszorult gyomor. Még nem tudom pontosan, mi is ez, és amíg magamnak sem tudom megfogalmazni, addig beszélni, írni sem tudok róla igazán. Az álmaim nem hazudnak, így hát várom a "sztorit", várom, hogy egy reggel úgy ébredjek: tudom, miről van szó. Legyen az akármilyen rossz dolog is. Mert tudni a rosszat is sokkal jobb, mint így, bizonytalan várakozásban tengődni...
22 hónapos ma a Boszorkánykonyha blog.
Csak megköszönni tudom, hogy ilyen sokan olvastok, kérdeztek, javasoltok, reagáltok, követtek, segítetek. Az elején még hatalmas újdonság volt nekem a blog írása, ma már az életem részévé vált. Nagy dolgokat érzek készülődni, biztos vagyok benne, hogy ez a blogra is hatással lesz.
379256 oldalmegjelenítés, a Facebook oldalon 511 kedvelő.
A hónap legnépszerűbb bejegyzései:
A hónapban ezekből az országokból kattintottatok a legtöbben:
Köszönöm Nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése