A csípőmnek sok volt a gyaloglás. Sajog.
Mensi első napja: a hasam felpuffadva, a madárfészkeim fortissimoban csipognak. (...)
Mégis:
Hálát adok a mai napért. Sokáig keresgéltem a kinti világban. Azt gondoltam, ott találom meg a békémet. Tévedtem. Lassan rátaláltok a magam világára. Örülök az esőnek és a hűvös időnek. Felvettem a még sosem viselt nyakékemet. És az ezer éves, de nagyon kedves ruháimat. Nem sminkeltem. A csendben, odabent vár rám a gazdagság. Már tudom, hogy nem a csillogás számít. Merek a belső hangomra hallgatni. Így mindegy, hogy a külvilág mit gondol. Már egyre bátrabban rábízom magam a belső hangomra, mert lassan minden kérdésemre, kétségemre választ kapok. És mosolygok :)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése