"Képzeld el, hogy van egy hajód. Nem adod el, nem hagyod el, mert szereted. A nyílt vízre viszont még soha nem hajóztál ki vele, mert a tenger félelmetes. Akárhányszor megfordult a fejedben a gondolat, hogy az álmaidat követve elindulj a tengerre, a hullámok, a viharok, az elsüllyedés veszélye mindig visszatartott. A hajód pedig már régóta ugyanott áll a part homokfövenyén – stabilan, biztonságban, élettelenül.
Ahogyan Te is. Mert bár minden vágyad az, hogy egyszer végre vízre szállj, mégsem teszed meg, csak ácsorogsz tétlenül, sóvárgó szemekkel a tengerre meredve. A hajód pedig, amelyet a tenger vize még soha nem érhetett, szép lassan elrohad ott, ahol van: a parti homokfövenyen.
Van egy hajód. Van egy életed. Nem adod el, nem hagyod el, mert szereted. Mégis ott hever a parton kihasználatlanul, mert azt hiszed, hogy aki nem mozdul, az nem kockáztat semmit. De tévedsz. Pont az kockáztatja a legtöbbet, aki nem mer kockáztatni. Mert végül sem Téged, sem senki mást rohadtul nem fog érdekelni, hogy hány vihart sikerült elkerülnöd a parton ácsorogva, hányszor láttál olyan hullámot a tengeren, ami talán veszélyt jelentett volna, vagy hányszor képzelted el magadban, hogy milyen is lehet szabadon hajózni a nyílt vízen. Egyetlen dolog számít majd: az, hogy hajóztál-e valaha, vagy a megfelelő alkalomra várva a hajód lécei és a tested csontjai együtt rohadtak el a parton."
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése