A hajnali démonjárás után volt már négy óra is, amire nagyon nehezen el tudtam aludni. Reggel nyolc előtt arra ébredtem, hogy a hotel három szláv bicajos vendége az ablakom alatt karattyol meglehetősen temperamentumosan és mindez fortissimoban. Kiszaladtam az étterembe (a szobámmal szemben van), lecsekkoltam, hogy van még tojás, aztán vissza a szobába. Akkor vettem észre, hogy hálóruhában és kócosan tettem mindezt. De aztán tudatosítottam magamban, hogy nem érdekel. Átöltöztem és elvonultam reggelizni.
Délelőtt város, felcuccolás az új albérletbe. Most alaposabban megnéztem. Hát hatalmas. És nagyon jó helyen van: a város szélén, így csendes, nyugodt, parkkal körbevett, a terasz előtt itt is fák, van parkoló, rálátok a kocsimra. Kell is a Boszinak a nagy lakás (haha). A nappaliban blogkodik, a hálóban alszik, a konyhában kreatívkodik, a hátsó szobában edz :) Plusz két nagy folyosó, fürdő, wc.
Majd ebéd.
Ebéd után jó fél óra napozás.
Aztán aludni lett volna jó, de többen hívtak telefonon. Érdeklődtek, mi van velem, hogy vagyok. Zs., egy volt ápoló kolleganőm is keresett, sőt meghívott jövő héten egy napra magához. Keresett M. is, a húgom kis (?) fia, hogy mikor megyek. Hivatalos vagyok jövő héten az egyik legjobb barátnőm szülinapi bulijába is... Zsák a foltját megtalálja, avagy a hasonló hasonlót vonz: csak egy felismerés és egy döntés volt délelőtt, hogy előszedem én azt a szelencét, hogy lecarom, ki mit gondol, hogy én bizony nyitni fogok, és lám: mások is nyitnak felém.
Azon már tegnap is morfondíroztam, hogy én mindig mindent magam akarok megoldani. Egyedül, mert képes vagyok rá, mert erős vagyok, mert el tudom intézni. Komolyan mondom: sok év alatt nem sok segítséget fogadtam el (makacs vagyok, igen). No de miért nem? Egy szakályi kolleganőm kisfiától hallottam anno, hogy kérni nem kell, de amit adnak, el kell fogadni. Ez kérem egy bölcs tanács. Hát nem kérek, de ha segítséget kapok, el fogom fogadni (ezt már ma is megtettem). És az is járt a fejemben (ez már kint Knittelfeldben is), hogy meglehetősen rosszul állok a pénzügyeimhez. Mert az egy dolog, hogy tényleg nem költekezem, de nem is költök magamra. De miért nem? Akkora érvágás negyed évente egy masszázs? Vagy pénzkidobás egy évben egyszer-kétszer elmenni fodrászhoz, hogy legalább néha ne magam fessem a hajam? Akkora luxus nagy ritkán egy új ruhadarab? Így fogtam magam, elmentem az első elérhető fodrászatba. Megkérdeztem, van-e mára időpont, és volt! Negyed órát kellett csak várnom és már ülhettem is a székbe. Ráadásul a fodrász csajjal nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, tök jót beszélgettünk. Azon pedig nagyon jót derültem, hogy amikor szóba került a korom, ő 29-nek gondolt, és amikor megtudta, hogy egy tízest még hozzá kell adjon, zavarba jött, mert hogy az elején kapásból letegezett :)
Közben hívott a főbérlő, hogy mehetek papírozni. Úgyhogy a fodrász székéből a kocsi ülésére ültem át, onnan pedig a főbérlő kanapéjára. Aláírtuk a szerződést, így mától hivatalosan is fedél van a fejem felett :) És ott is szóba került a korom, és ott is nagyon meglepődtek, amikor megtudták, ők is fiatalabbnak néztek :) (Ahhoz képest, hogy harmadik hete nem alszom, nem is rossz.)
Holnap délelőtt kijelentkezek a hotelból, búcsút veszek ettől a gyönyörű kerttől, ahol az utóbbi három nap bejegyzéseit szerkesztettem, aztán felmegyek életem új színterére, az egyelőre zsákokkal és dobozokkal teli albérletbe. És megkezdődik egy újabb fejezet.
A lelkem még nagyon nincs rendben. Iszonyatosan kusza vagyok és még mindig nehezemre esik a koncentrálás. Nem lesz könnyű menet, de valami elindult. Van fedél a fejem felett, iszonyú sokan segítettek és segítenek, rengeteg nagyon kedves embert ismertem meg. Felnyitottam a Boszi szelencéjét és elkezdtem megkeresni önmagam, konkrét lépéseket tettem meg már ez a pár nap alatt is. Olyan érzések kezdenek felszabadulni bennem, amiket eddig nem ismertem. Nagyon jó és érdekes érzések. De holnap ki kell majd mennem este egy lakatlan helyre és ordítanom kell egy (kettő, három...) hatalmasat, aztán cafatokra kell püfölnöm egy párnát, mert ki kell adnom magamból valahogy a dühöt, a fájdalmat. Hogy végre megnyugodjak legalább annyira, hogy elűzzem az éjjeli sötétség démonait, a képeket a fejemben, hogy végre tudjak aludni.
R: 2 tükörtojás, 2 fél szelet sajt, paprika, paradicsom, vaj, tea, kávé, kis alma.
E: cigánypecsenye.
V: rumos csoki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése