Nem mondom: késő van.
Nem mondom: a 12. folyamatos munkanap végén meglehetősen fáradt vagyok.
Nem mondom: holnap reggel 7-ig tudnék aludni.
Nem mondom: ha délutánra hagyom az edzést, valami mindig közbejöhet.
Nem mondom: tudnék húson, tojáson, zöldségen és tonhalon kívül mást is enni.
De -és ez inkább DE- látom a régi képeimet, látom a mostaniakat.
Emlékszem, hogy éreztem magam akkor, és tudom, mennyivel jobb most.
Mindenki fáradt.
Mindenki szeretne sokáig aludni.
Szeretném a holnapi edzést megcsinálni, ezért felkelek korán.
És eszem továbbra is a húst, tonhalat, tojást és zöldséget.
Nem tudom megmagyarázni, de valami belső akkumulátorom van, ami tárolja az energiát, a motivációt ahhoz, hogy elérjem, amit szeretnék. És ez az akksi egyre erősebben működik, így érzem, hogy szabadulnak fel ezek a rejtett tartalékok. Yoda is megirigyelne :-)
Két hét még az Új fejezet első szakaszából.
Komolyan mondom: nem is az érdekel, mit fog mutatni a végén a mérleg, hanem már a második szakasznak örülök előre, ami aztán tényleg igazi kihívás lesz. Na, ANNAK a végére vagyok nagyon kíváncsi! Izmocskáim, sokasodjatok! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése