itt Ma fél 6-kor keltem, hogy meglegyen az edzés. Nem nagy ügy, bár aludhatnék fél 8-ig is, hogy 8-kor kezdhessem a munkát. Épp tegnap olvastam arról, hogy ha valaki képes minden nap edzeni, akkor nem csinálja jól. Másoktól pedig olyan edzésterveket olvasok, hogy heti 6 nap nyomni kell. Valaki azt írja: a legfontosabb étkezés a reggeli. Mások szerint az időszakos böjtölés a jó megoldás. Még sosem hallottam az egyetlen, az üdvözítő edzés- és étkezésmegoldásról. Csak azt tudom: eddig mindig akkor alakultam a legtöbbet, amikor a saját testem jelzéseire hallgattam: pihenőnap van, ha szükségét érzem, és akkor eszek (igyekszem), amikor éhes vagyok. Nem készülök fitness modellnek, nem szakmám az edzés, de ha arra hallgattam volna, akik az egyetlen jó megoldást ismeri, még mindig 79 kiló zsírral többet nyomnék, avagy a szinte semmi CH-beviteltől már kényszerzubbonyos depressziós volnék. És tuti, hogy már rég feladtam volna. Sok módszerben találok megszívlelendő és jó dolgokat. De -egyelőre- nincs guru, akit követnék. Amit viszont tudok: megyek, és megcsinálom a mai adagot. A tőlem telhető legjobb teljesítménnyel. |
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2013. március 21., csütörtök
Motiváció
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szerintem nincs egyetlen üdvözítő módszer.
VálaszTörlésFontos alapelvek vannak.
Szerintem a legfontosabb alapelvek a rendszeresség, mértékletesség, szélsőségek kerülése.
Ha ez megvan akkor nagy baj nem lehet.
A fanatizmus jó egy bizonyos mértékig, de van egy pont amin túl már ön- és közveszélyes.