Ciki: reggel nyitogatom a szemem: furcsán világos van. 6-kor tegnap sötét volt. Ránézek az órára: 7.05, elaludtam. Addig babrálhattam előző este az ébresztő beállítását, amíg végül kikapcsoltam. Mert nem szólt. Igaz, hogy tegnap mindent odakészítettem, amire szükség volt, csak én olyan vagyok, aki fél óráig kóvályog a lakásban, amire felfogja, hogy ja, reggel van, ja, munkába kell menni, és csak ekkor állok neki fogat mosni, egyebek. Hát ma nagyon gyorsan felöltöztem, mini smink, kaja a hűtőből a szatyorba, közben ittam a vizet, mosdó kétszer, szatyrok vállra, le a parkolóba és uzsgyi, azért csak 25 km (Sze-ben kezdtem ma), csak útépítés van, gyerünk. Amikor beültem a kocsiba, akkor konstatáltam: a gyógytorna elmaradt. Simán éreztem. Vettem egy nagy levegőt: oké, akkor most indítok. Most kitolatok. És így a suliig. Nem késtem el (csak nem szeretek beesni, ott is kell(ene) legalább fél óra, amíg "megérkezem".
A 3. szünetben kellett ma átautóznom B-ra. Erre ma (és pénteken) 10 percem van. Fizikai képtelenség. Így nem agonizálok rajta. És azon is utoljára, hogy így "kések" a következő óráról. Nem az én saram.
A vízivást-mosdót tudtam tartani, az étkezés ma is botrányos volt (reggeli fele délben, ebédre délután az ebédem fele, amikor hazajöttem (fél 4), akkor ettem meg itthon a tízórait és a maradék fél ebédet, a vacsi tonhal sali helyett ma M. rántott húsának a fele került beburkolásra).
Idén nincs könnyű gyerekcsapat (nyolc db osztályt, majdnem 100 gyereket tanítok idén), de van egy, ahol végleg véget ér a "tudományom". És ezen sem rágódom, bár a napi energiám 80-90%-át az az egy óra elszívja (!). Ehhez képest B-on én nyaralok az órákon (pedig ott összevontan tanítok). Konkrétan ma itthon, suli után 4-től 7-ig csak ültem és néztem ki a fejemből...
Cuki:
Timi néni, ez a tiéd:
Ének órán: Magának de szép hangja van!
És az idei új suliban reggel egy kislány ölelésre tárt karral, széles mosollyal, a nevemet skandálva szaladt elém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése