Kedd

Mai cuki(k):

- De szép a nadrágod! (Kb. 5-en mondták.)

...

- De szép a nyakláncod! (Kb. 5-en mondták, sőt ki is választották, hogy nekik melyik "kő" tetszik a legjobban. Ezt a nyakláncot egyébként  a Hotel Felseneckben kaptam a főnökasszonyomtól (ahol konyhai kisegítőként dolgoztam 2x 8 hónapot.))

...

- Olyan furcsa a ruhád! Olyan, mint a Hakapeszi Makié! Te vagy a Hakapeszi Maki!

Kaptam:

(Az, hogy a gyerekek nagy része szeret, számomra nagy öröm. Az, hogy rajzolnak nekem, mindent észrevesznek és mondják is, megjegyzik, szerintem nagy dolog. Örülök ennek, bár nem vagyok képes még mindig örömöt érezni, az agyammal viszont tudom, hogy örülök. A velem dolgozók a megmondhatói, mennyi ölelést, simogatást kapok, mennyiszer hangzik el a "Timi néni!!"- és nyújtják a kezüket vagy bújnak hozzám, sokszor szó szerint lépni sem tudok. Pedig nem teszek érte semmit. Az a sok mosoly órán, a "Sikerült!", "Ügyes vagyok!", "Megtanultam!", "Most már értem!" - nekem ez a minősítésem. Ez alapján "értékelem" magam, teljesen mindegy, mit lát, mit mond más. Nagyon (!!!) nehéz ott lennem, nagyon nehéz sokszor tolerálni mások fájdalmát, félelmét, problémáját, de ott vagyok, csinálom. Már nem sírom el magam mindenért, tudok a halottaimról könnyek nélkül beszélni. Itthon persze aztán legtöbbször jön a sírás, de már nem órákig. Tudom: anyu nem örül, amikor így lát...)

Kaja-készülés holnapra (két napra):

Reggeli (+ tízórai): vajas-szalámis-sajtos-paprikás kifli, kávé (teát is viszek).

Ebéd: lecsós virsli, tarhonya.

Nem ideális, de jobb, mintha nem ennék semmit, avagy vmi igazi cart ennék...)