Nem lesz jó vége...

Tegnap is húzós nap volt (a keddi roppant húzós és az előző nem kutya napok után). Hulla fáradtan, de este csomagoltam reggelit és szendvicseket a mai, szintén brutál napra.

Nyolc órám volt 5 óra alatt, de az ötödikről rohanni kellett Mohácsra (Szajkról), mert egytől ötig németes továbbképzésem volt. Épp leparkoltam a mohácsi suli előtt, amikor hívott a kolleganőm: ma van az utazási nyomtatványok leadási határideje. Mivel nem tudom ma (sem) újra megcsinálni, hívtam egy illetékest: hétfőig kaptam haladékot. A telefonok alatt elmajszoltam egy szendvicset, mert már majd kilyukadt a gyomrom. Rohanás a továbbképzésre.

Frenetikus volt. Totál gyakorlatias, akár holnap bevihetném az ötleteket órára, ha kapnék egy joker napot a péntek előtt. De ha kapnék ajiba 3 hónapot a sulira készülésre és legalább 3-at a pihenésre, akkor pont jó lenne. (Szerintem bármelyik kollegámat megkérdezitek, ugyanezt mondanák.)

Mert hogy hazaestem, és eldönthetem, hogy füzetet javítok-e avagy füzeteket írok elő, esetleg felkészülök a holnapi óráimra, vagy eszek, beírom a Krétát, tusolok, netán pihenek, de neki is eshetnék az utazásos papíroknak így 9 és fél óra tömény munkaidő után. Ja, a sütit is meg kellene sütni, ruhát keresni, mert holnap 7-től 3-ig munka, 3-tól őszi sulis bál...

BORZALMASAN fáradt és túlterhelt vagyok, semmi időm semmire, főleg magamra. Nem lesz ennek jó vége...

Ja, és ma a kabátomat is elhagytam valahol...