Annyira fáradt vagyok...
Munka után haza, fogmosás, város: fogorvos. Jövő héten is mennem kell megmutatni az állkapcsomat és a foghúzás helyét. Az antibiotikum gyönyörűen dolgozik. Napközben kétszer vettem be fájdalomcsillapítót, este már nem. Nem azért, mert nem fáj, de ezt már simán el lehet viselni.
Onnan anyuhoz, garázsvásár.
Majd haza.
A suliból nekem kellett levinnem a kicsiket az éves orvosi szűrésre. Dr T. az iskolaorvos. A hospice doki, aki anyuhoz járt ki, és akit anyu imádott. Olyan rendes volt, kijött hozzám, leült, megkérdezte, hogy vagyok. Nagyon fura volt így látni, beszélni vele. Rendesen vissza kellett tartanom a könnyeimet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése