Szerda

Munka után -nem kérdés- mamihoz a szekszárdi kórházba.

Vért kapott, három féle infúzió csepeg, mami jól van. Nagyon jól néz ki, nincsenek fájdalmai (hála! ezért imédkoztam fél este).

Az elején izgatott: azt hitte, levágják a lábát. Megnyugtatom. Azt hiszi, a bonyhádi kórházban van. Ráhagyom. "Most megnyugodtam, hogy itt vagy. Azt hittem, nem értesítenek, hogy itt vagyok."

Hozzák a gyógyszereket, a vacsorát. Ápoló: nyugodtam adjam be, etessem meg. Beadom, mint 3 hónapja anyunak. Megetetem, mint 3 hónapja anyut. Itatom. Nyugtatom. Simogatom. Fogom a kezét. (...)

Mami tényleg jól van. Nagyon hálás vagyok érte.

Anyut kétszer kérdezte.

- Fekszik?

- Igen, mint te most.

- Kap tablettát?
- Igen, fájdalomcsillapítót.

- Nem, rákos gyógyszert.

...

Holnap műtik. Délután megyek megint.

M-val beszéltem este, az ápoló, akivel anyu sokat volt. Csinált egy tálat, holnap viszi anyuhoz a temetőbe.