2024. február 6., kedd

Emlék(kép)ek 3.

Anyu, ma egy hónapja, hogy elaludtál. Néha úgy tűnik, ezer éve volt, néha úgy érzem, meg sem történt, mert nem történhetett ilyen. De láttalak, ahogy ott fekszel, nem dobog a szíved, nem veszel levegőt. Éreztem, ahogy kihűlsz, majd teljesen hideg lesz a tested... 11 napja volt a temetésed...

Nincs nap, hogy ne sírnék. Most is potyognak a könnyeim. Rengeteg "rossz" emlékkép ugrik be folyamatosan: amikor nem kaptál levegőt, amikor sírtál mami után, amikor elájultál fektedben a fájdalomtól, amikor fájt még a simogatás is... De azért csinálom az emlékképes "sorozatot", hogy felidézzem a szép emlékeket.

Emlékszel J. lakodalmára? Hőgyészen, még mamival, az unokáid még kicsik voltak. Te csináltad a mennyasszony frizuját, P-ét is. És nagyon jól éreztük magunkat.


Hőgyészen. Otthon. Mamikával.


Bolondozás M-éknál Hőgyészen. Kb 10 éve.


Mami szobájában négy generáció.


Tamási. Ekkor ez még csak apu sírja volt. Most már te is itt pihensz.


Ráadás mamis. Itt (is) tanította, hogyan kell a kötést elkezdeni, szemet felszedni. Rengetegszer megmutatta, de egyszerűen nem tudom megtanulni. Így amikor kötök, horgolok egy sort, ezekkel a szemekkel kezdem el a kötést.



Mielőtt meghalt, sokat szenvedett
És sokszor látom most is betegen
A halántéka sápadt, beesett
S a tekintete riadt, idegen.

De emlékezem, az évek során
A szeme fénylett s hangja nevetett,
Példát mutatott későn és korán -
Megtanított rá, mi a szeretet.


Simonfay Margit

1 megjegyzés: