Ez a szenteste más, mint bármelyik eddigi...
Anyu továbbra is mozdulatlanul fekszik. Nem kommunikál. Ha sokat rángatózik, adok neki morfiumot. Alig tudom már a kiszáradt bőrébe préselni a tűt. És közben a szívem darabkái tovább porladoznak...
Elővettem az ünnepi terítőt és az arany szélű tányérokat. Puha, száraz ronggyal áttöröltem a poharakat. Anyu biztosan így szeretné. M. átjött, hozta az általa főzött halászlevet, a sütit, forralt bort. Itt is köszönet érte.
Lassan jó éjt puszit nyomok anyu homlokára, újra elmondom neki, mennyire szeretjük, és hogy elengedjük, menjen tovább az útján, itt minden rendben van és rendben lesz, aztán lefekszem aludni. Kegyetlen kimondani, de mást nem tehetek érte.
:( Mondanám, hogy boldog karácsonyt, de olyan nem helyén való. Megnyugvást kívánok nektek ezekben a nagyon nehéz időkben.
VálaszTörlésNagyon köszönöm.
TörlésEnnél többet nem tudsz tenni Timi! Amit lehetett azt megtettél, erődön felül is sokszor. ♥♥
VálaszTörlésIgen. Most már tudom.
Törlés