Anyu ma is átélte a mennyet is, a poklot is. Utóbbiban egyre inkább lemerül. Egyre fogyatkozó erejével kapaszkodik még az evilágba. Ahogy fogy el az ereje és ő maga, úgy nőnek a fájdalmai. Ma sikerült az egyik adag morfiumot úgy beadnom, hogy nem is érezte. (Még mindig nem fogom fel, hogy ilyenekről írok...)
Hazajöttem aludni. Csodálatos a kis karácsonyfánk.
Kitartás! Minden nap így jövök el mamikámtól... Minden alkalommal úgy, hogy holnap felébred-e. Apukámat és a másik nagyimat az utolsó lélegzetéig elkísértem. Amikor megvárnak, amikor el kell engedni a kezüket, borzalmas érzés... És nem tudom, hogy most végig tudom-e újra csinálni? Minden alkalommal újraélem... Fájdalomcsillapítót nem kér, már szinte nem eszik. Olvaslak majdnem minden nap, és mintha rólunk, rólam szólna az írásod.
VálaszTörlésSok erőt kívánok neked is!
Egy szintén pedagógus
Köszönöm, viszont kívánok neked is sok erőt!
TörlésIstenem :(:(
VálaszTörlés