Reggel munka előtt anyunál. Nincs jól. Nekem meg mennem kellene dolgozni. Ül, nyögdécsel. Elkészítem a reggelijét. Elég egy kanálnyi... Muszáj mennem. Fájó szívvel hagyom ott.
A mohácsi onkológián csütörtökönként van rendelés. Kaptam egy telefonszámot és az infót: reggel 8-tól lehet telefonálni. Az első órám után, fél 9-től minden szünetben próbálkoztam. Közben anyut is hívtam: nem hat a tapasz. Folyamatosan újabb telefonszámot kaptam, másik melléket, semmi. Nagy nehezen sikerült elérni a rendelést: ők most ezzel nem tudnak foglalkozni, hívjam őket 1 óra után. De nekem időpontom van a Da Vincibe... Közben tanítottam, intéztem, számlát küldtem, dolgozatot javítottam (...). Amikor azt mondták: nem tudnak időpontot adni, eltört a mécses. Tök ciki volt, a tanáriban... Tény, hogy eddig még nem is sírtam, minden feszültség, idegeskedés, aggodalom itt van bennem... Írtam a húgomnak a helyzetet, elkérte a telefonszámot. Ő is dolgozik, de igyekszik telefonálni.
A munkanap cukija:
Kis elsős jön ölelésre tárt karral, mosolyogva:
"Timcsinénicském!"
Munka után, mint akit puskából lőttek ki, anyuhoz. Bekapok egy M-tól kapott szilvás sütit ebédre egy kis kávéval, mosakszom, aztán indulok is Pécsre. Két éves kontroll. Az időpontom előtt behívnak, gyorsan megy, szerencsére teljesen negatív a lelet. 🙏
Útközben vagyok, amikor a húgom hív: sikerült elérni az onkológiát: jövő csütörtökön mehetünk. Nincs időpont, 9-től délig van rendelés, oda kell ülni, menjen valaki anyuval, vigyünk enni- és innivalót, "reméljük, hogy bekerül", mondta az asszisztens...
Pécsről anyuhoz. Eszik velem pár falatot.
Sikerült K-val konzultálni, visszahív: megbeszélte a doktornővel (háziorvos), hogy mehet még egy fél tapasz. Így már a majdnem legerősebb mennyiséget kapja ebből. Csak remélni merem, hogy hatni fog. A mellékhatásai simán jönnek, a fájdalmon eddig az egy darab, 75 mikrogrammos sajnos nem változtatott, még Apranax-szal sem.
Borzalmas nézni anyu szenvedését. És borzalmas ez a világ, hogy ilyen megtörténhet (és nem anyu az egyetlen...).
Timi "mond mi van itt"?? Borzalom-amit megélünk....!!!
VálaszTörlésNagyon szorítok ismeretlenül is anyukádnak, és neked, nektek! Amikor olvasom ezeket a posztjaidat, mindig összeszorul a torkom ... Bárcsak ne történne meg soha senkivel az, ami velünk is és még mennyi emberrel megtörtént sajnos (senki sem segített, mire oda jutott volna anyukám, hogy egyáltalán méltóztassanak vele foglalkozni, már késő lett... Nagyon sok erőt kívánok nektek!egy régi anonim olvasód
VálaszTörlésSajnálom. Sajnos nagy valószínűséggel nálunk is ez a helyzet. Köszönöm.
TörlésEnnyit az alkotmányunkról, miszerint minden embernek joga van a fájdalom csillapításához. Döbbenet, ami itt megy. Én is arra gondoltam, hogy időpont nélkül is megpróbálhatnátok, hátha. Kitartást anyukádnak és nektek is. Ismeretlenül is szorítok.
VálaszTörlésKöszönöm.
TörlésIstenem! :(:( Annyira elkeserítő, bicskanyitogató ez az egész! Szörnyű, hogy így hagyják kínlódni vizsgálatok nélkül heteken át! :(:(
VálaszTörlés