Két éve ezen a héten is speciálisan ettem. Kegyetlen fájdalmakkal és energiahiánnyal léteztem. A suliban a gyerekek már tudták, hogy műtétre megyek és sokat kérdeztek. Sok szervezéssel járt a műtétre készülés. Manapság is (főleg így, sulikezdés után) szörnyen fáradt tudok lenni, de akkor már abban elfáradtam, hogy felkeltem reggel az ágyból.
Egy hónap (és 3 nap) volt vissza a műtétig. Addig az operációig, ami nem jelent végleges megoldást, ha csak egyetlen nyálkahártya sejt is a testemben marad. Az endometriózis jelenleg nem gyógyítható, csak kezelhető. Százezrek szenvednek napi szinten, tíz emberből 8-9-nek méheltávolítás után is kiújul a betegség, és a mai napig olvasok sok olyan esetről, amikor a nőgyógyász kiosztja a beteget, hogy csak alacsony a fájdalomküszöbe, igyon egy páleszt, ha fáj, az segít, ne hisztizzen, legyen felnőtt, szüljön, aztán rendben lesz (...).
Ha beteg vagy, ha szó szerint a túlélésért harcolsz, ne add fel. Menj, amíg olyan orvost találsz, aki tud segíteni. Vagy bárkit, aki segíteni tud a megoldásban. A fájdalmas menstruáció NEM normális! Ne hagyd, hogy a lányod, unokád, nőrokonod vagy akár te évtizedekig szenvedjen, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése