Félhosszú hétvége/vége

 

Nagyon jól aludtam, hétkor ébredtem. Még mindig havazott.

Reggeli.

Búcsú a kis bungalótól.

Egy utolsó séta.

Aztán indulás.

Tihany, rév. Volt még idő a komp indulásáig, hát szálljunk ki, sétáljunk még egy kicsit, ülhetünk még eleget. A járdára érve na, mit látunk? :

A mólóra azért lementünk.

Szülővárosomban egy kis Frei kávé, aztán tovább a frenetikus minőségű 65-ösön Szekszárdig, onnan már van pályamatricám (meg pálya is ;) ).

...

Tamásiig M. vezetett. Máskor Siófokon szoktunk váltani, de most még győzködnöm kellett magam, hogy a volán mögé üljek. Odafelé én vezettem (havazott), és Szakály után megcsúszott az autó az S-kanyarban. Nem ragozom: isteni szerencse, hogy nem jött szembe senki, sőt hogy sehol nem volt senki: irányíthatatlan lett az autó, aztán nekicsapódtunk a szalagkorlátnak. Sikerült megállni. Megnéztük az autót: kell majd karosszériás és festő, de hihetetlen: semmi komoly. Ami még ennél is sokkal fontosabb: egyetlen hajunk szála sem görbült, és másban sem okoztam kárt. (Azóta is folyamatosan látom magam előtt a történteket...)