Vasárnap

A "nem tudom, hol áll a fejem" találó kifejezés a hétre, de az eddigi januárra is. Sőt így lesz ez jövő héten is. De ez most egy "jó káosz", előremutató, és már látszik a vége.

A szokásos alapelvek alapján ettem. Nem mérem magam minden nap, és nem is olyan fontos, hogy hány kiló vagyok. Csak vagy híznom kellene, vagy fogynom-alakulnom, mert a ruhatáram most épp úgy áll, hogy fele nagy rám, a másik felébe meg nem férek bele. Na de alakul majd.

Az albérletben már nincs sok cucc. És ami van, az is össze-vissza, kábé minden mindenhol. Itt már nem lesz rend a dolgaim között, épp elég szortírozni a még itt lévő göncöt, hogy fel kell-e majd vinni, vagy a tárolóba, vagy anyuhoz megőrzésre, melyik szatyor a szemetes, mit kell még dobozolni, de van még cuccos, amit a húgomnak ígértem, az majd megy anyuhoz (oda hamarabb eljutnak a húgomék)... Nagy főzés már nem lesz.

A képen az egyik vacsorám. Nyitottam én a szekrényt, hogy tányérra teszem, de a tányérokat már elcsomagoltam. :D Sebaj, találtam papírtányért, a célnak megfelelt.

A suliban rengeteg volt a munka. Helyettesítettem is, így voltak tesi óráim, volt matek-német összevonás, tartottam technikát.

Mozgás is volt bőven a héten: séta, járás, lépcsőzés, emelés, hajolás, guggolás... Egyik este sem kellett altató. 

A munka és a költözős cuccolás mellett úgy konkrétan nem volt másra se idő, se energia. Még egy ilyen hét, aztán egy fokkal egyszerűbb lesz minden. 

(Rohan az idő. Egy hét és már február...)