2021. november 19., péntek

Péntek- öt héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt


Újabb hasas kép. Szerintem már nem sok lesz, mert nincs rajta már igazán néznivaló. :)

A sebek gyönyörűek. :)

Írtam már: a 3. hétig üstökösként száguldva napról napról javultam. A 4. héten ez megtorpant, ugyanez van az 5. héten is. Az a belül-alul mindenem leszakad érzés szinte folyamatos. De legalább már nem görcsöl. Belül a sebek alatt minden húzódik. Még mindig nem tudok teljesen lehajolni, nem tudok egy jót nyújtózkodni, oldalra állásban-ülésben elforduláskor húzódik minden, a köldök sebem roppant érzékeny. A puki még görccsel jön, de ez már nem olyan összegörnyedős, mint korábban. A wc-használat még mindig időbe telik, mert nyomni olyan 50%-ban tudok (de már ez is javulás. :) ). Már jóval kevesebbet alszom napközben, mint a 3. hétig, de viszonylag hamar elfáradok (pedig konkrétan nem csinálok semmit). Egy kicsit hosszabb, lassú séta (4km) kipurcant. Aggodalomra semmi ok, lesz ez sokkal jobb is. És tudom: ezerszer írtam már, de még fogom is: hihetetlen és fantasztikus, hogy nincs endós fájdalom, már 5. hete, folyamatosan, ezért nem tudok elég hálás lenni.

A műtét óta nem autóztam, nem vezettem. Jövő héten, ha minden jól megy és a professzor is rábólint szerdán, akkor megpróbálom.


A felső képen is látszik a nacim derékzsinórján, hogy megyegetnek lefelé a tubanis-os felszedett kilók. Eszek mindent (még káposztát nem) és eszek, amikor éhes vagyok, egyedül arra figyelek, hogy ne zabáljak.

És mindez oké, csak lelkileg nehéz most. Nem elsősorban magam miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése