6 hetes kontroll

Habár csak holnap leszek 6 hetes műtött, roppant nehéz időpontot kapni (pedig már a műtét hetében megtettem, és tegnapig 2x tették át a napot és az időpontoz), így tegnap voltam este kontrollon. Este 7 után.

Koppán professzor -mint mindig- most is roppant kedves volt és lényegretörő. Gyorsan megbeszéltük az előzményeket, aztán megnézte a következményeket, bekukkantott.

Minden szépen javulgat, endo nem látható sehol. Még nem vagyok gyógyulttá nyilvánítva, de élhetek teljes életet. Azért vannak a fájdalmak, mert a belső varratoknál a fonalak miatt be van ödémásodva a hüvelycsonk (életemben először a hüvelyi UH is fájt), és felfelé, amit varrtak, és "azért ez egy nagy műtét volt, Timi, vágtunk, preparáltunk, szervet távolítottunk el, csonkoltunk, égettünk, varrtunk -mondta a prof-, idő kell, amire meggyógyul. 6-10 hét a felépülés, van, akinél gyorsabban megy, van, akinél lassabban, de minden el fog múlni". Egyelőre maradok táppénzen. Aztán meglátom, hogy leszek. 

(Egyelőre nehezen hajolok, nem tudok nehezebbet emelni, nagyon minimálisan tudok a wc-n nyomni, így meg kell várnom, amíg minden kifolyik-kipotyog, szétszakadok belül, leszakad a derekam... Ha lemegy az ödéma, ez is rendben lesz. Endós fájdalmam továbbra sincs, és nem kell hormont vagy gyógyszert szednem, ezért már megérte. Amennyire a fájdalom engedi, igyekszem magam fizikailag is megerősíteni (egyelőre a séta is kimerítő és az utazás is fárasztó volt Pécsre meg haza.)

A sebeim gyönyörűen gyógyulnak. Belül néha húzódnak, és a köldök sebem még mindig iszonyúan érzékeny, sokszor súrolja a fájdalom határát. De hát ez apró kellemetlenség.

Ma 6 hete már szédelegtem a fáradtságtól, teljesen legyengített az endós fájdalom, az egy hetes műtét előtti diéta és az aznapi hashajtás. A kórházi csomag összekészítve várt. Én testileg-lelkileg felkészültem. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy másnap, a műtét után nem lesznek endós fájdalmaim. Csak reméltem és nagyon bíztam benne.

Tegnap mondtam is a professzornak, hogy az életemet mentette meg. És adtam neki egy marcipán szívet. Ugyanolyat, amilyet a klinikán is adtam a kedvenc éjszakás nővérnek, Sz-nak, a szobatársamnak és B-nak, a szomszéd szobában lévő sorstársamnak. Így lezárult a kör.