kép |
Egy csoport diákról szól, akik nagy karriert futottak be, és arra gondoltak, hogy felkeresik egyetemi tanárukat. El is mentek hozzá, beszélgetni kezdtek, és nagyon hamar panaszkodásba csapott át a beszélgetés. Panaszkodtak a stresszes élethelyzetükről, és a munkájukról.
A tanár úr kávét kínált vendégeinek. Kiment a konyhába, elkészítette a kávét és behozott sokféle bögrét, voltak közöttük márkás, drága bögrék, voltak üvegből készült, voltak műanyag bögrék. Bevitte a kávét, letette a bögréket, és azt mondta, szolgáljátok ki magatokat! Mindenki magához vette a saját maga által megtöltött kávésbögrét. S ezután azt mondta, hogy most pedig nézzétek meg, hogy mit tettetek! Megfigyeltétek-e, hogy minden szép és értékes bögre elfogyott? Hátra hagytátok az olcsó, műanyag csészéket. Ha már mindannyiótoknak az természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, akkor vegyétek észre, hogy ez a problémáitok és a stresszeteknek a forrása is.
Amit valójában mindenki akar az a kávé, nem pedig a csésze, de ti tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, és azt néztétek közben, hogy ki-ki közületek, melyiket veszi el, nem akartatok lemaradni egymástól. Tételezzük fel, hogy az élet a kávé, és a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció pedig a csésze.
Ezek mindössze csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak, a kávét élvezzétek helyette!
Hmm...milyen igaz!
VálaszTörlés