A betegség mint válság

A legrosszabb út, amelyet választhatunk, ha nem választunk utat. Minden betegség kisebb vagy nagyobb válság testi jele, a tünetek pedig egyértelműen árulkodnak a krízis okáról. Testünk, az életnek ez a nagyszerű követe egyfolytában üzeneteket küld arról, ha nem viselkedünk az élet követelményeinek megfelelően, sőt azt is megmutatja, mit kell tennünk, hogy a megbomlott harmónia újra helyreálljon. Ha nem vesszük figyelembe, akkor fájdalommal nyomatékosítja az üzenetet. így kényszerít arra, hogy foglalkozzunk a dologgal. Vagyis ha fájdalmat érzek, akkor nem vettem észre valamilyen jelzést, és az, aki egyfolytában figyelmen kívül hagyja a nagyon is látható és hallható jeleket, az ne csodálkozzon, ha egy napon már semmit sem hall és lát. Nem véletlenül mondják: "Aki nem alakítja önmagát, azt majd alakítja más."

Testünk csodálatos univerzumán az élet mindent tükrözni képes, és a test, az életnek ez a nagyszerű követe, egyfolytában beszél hozzánk. Csak meg kell tanulnunk a nyelvét, és ha követjük tanácsait, akkor újra harmóniába kerülünk az élettel, a teremtéssel.

Mindenekelőtt a sok apró kis törvényszegés, amelyekkel a legegyszerűbb egészségügyi szabályokat sértjük meg, lehet oka mindenféle betegségünknek. Ha a túlsúlyosak egy kicsit kevesebbet ennének, az iszákosok kevesebbet innának, vagy netán egészen lemondanának az alkoholról, a dohányosok letennék az utolsó cigarettájukat, a lusták egy picikét többet mozognának, és egyáltalán, mindenki megtanulna tisztességesen lélegezni, pozitívan gondolkodni, jó könyveket olvasni és szép dolgokban gyönyörködni, akkor sokkal több életet menthetnénk meg, mint a mai orvostudomány minden drága eljárásával és eszközével.

De sok ember nem is akar igazából meggyógyulni, csak éppen panaszmentessé szeretnének válni, hogy aztán ott folytathassák az életüket, ahol abbahagyták. Tehát a betegség krízise, még ha csak amolyan mikrokrízisról van is szó - mondjuk, egy nátháról -, mindig a lelki-szellemi diszharmónia kifejezése, azt pedig sem gyógyszerrel, sem műtéttel nem lehet megváltoztatni, csakis a gondolkodásunk megváltoztatásával.

Sajnos a legtöbb ember nem úgy éli meg a betegséget, mint a test figyelmeztetését, hogy vegyük észre a tudatunkban beállott zavart, hanem sorscsapással, a természet szeszélyével vagy éppenséggel a véletlennel magyarázza, amely egyeseket eltalál, másokat meg nem. A test azonban a tudat látható kifejeződése, vagyis a gyógyulás sem abból áll, hogy tünetmentessé tesszük magunkat, hanem abból, hogy felismerjük az üzenet lényegét, és az általa mutatott úton járunk tovább, hogy ismét "épek" legyünk a szó holisztikus (egészre tekintő) értelmében.

Egyszer aztán majd arra is rájövünk, hogy a betegség éppen azt tette meg velünk, amit mi nem akartunk megtenni önmagunkkal. Bizonyára nem árt, ha néha megállunk egy kicsit, és végig gondoljuk, nem hagytunk-e ki, vagy felejtettünk-e el valami fontosat eddigi utunk során.

A betegségek igazi oka az, hogy elfelejtettük, kik is vagyunk igazán. Ezáltal nem annak az életét éljük, akik vagyunk, vagyis természetellenes életstílust folytatunk, ezt pedig testünk betegségként fogja kifejezni. Ha pedig felismerem ezt a jelzést, és követem az útmutatását, akkor a gyógyulás szintén a tudatban lezajló gyógyító folyamatok kivetülése, az átalakulás testi jele lehet. A betegség mindig az önmagunkhoz vezető út és lehetőség, soha nem ítélet. Ha azonban nem ismerem fel és nem ragadom meg ezt a lehetőséget, azzal arra kényszerítem az életet, hogy "korrepetáljon" ebből a leckéből, és még világosabban fogalmazza meg az üzenetét. Az, hogy a tünet milyen fontos, abból gondolhatjuk, hogy egyetlen tünetet sem tud senki imitálni.

Próbálkozzon csak meg egy kis tüdőgyulladással vagy bénulással! Ezeket csak akkor tudjuk produkálni, ha megfelelő környezetet teremtettünk hozzájuk - amit merő tudatlanságból sajnos néha meg is teszünk. Megteremtjük a legkedvezőbb feltételeket a legkevésbé sem kívánatos következményekhez, és aztán ráadásul még sorscsapásról panaszkodunk!

Akármilyen stádiumban van is egy-egy betegség, mindig megoldatlan problémák állnak mögötte: az a képtelenség, hogy nem akarunk, vagy nem tudunk az élet kihívásainak megfelelően reagálni. A betegség megmutatja, hogy nem cselekedtünk az élet szellemében, és felszólít bennünket, hogy javítsuk ki a hibát. A probléma szó "pro" (latinul -ért) előtagja azt jelzi, hogy ez a baj értünk van, vagyis segíthet abban, hogy helyesen cselekedjünk. Ha azonban nem reagálunk megfelelőképpen, vagy nem értjük meg az üzenetet, azzal arra kényszerítjük az életet, hogy még egyszer, keményebb formában, másik nyelven is elküldje ugyanazt. Hiszen nem csak a testünk betegedhet meg. A betegség megnyilvánulhat a hivatásunkban, a párkapcsolatunkban vagy éppen a gazdasági helyzetünkben is. Az életenergiánk nem áramlik szabadon, ha nem követjük a mélyen bennünk élő vágy szavát, ha másképp élünk, mint ahogyan szeretnénk, ha önmagunkkal nem vagyunk összhangban.

KURT TEPPERWEIN: VÁLSÁGBÓL FAKADÓ ÚJ ÉLET - HOGYAN OLDJUK MEG SÉRÜLÉS NÉLKÜL SORSUNK KRÍZISEIT?