Két éve egy nyaraláson a semmiből egyetlen pillanat úgy begörcsöltem, hogy életjelet is alig tudtam adni magamról. Szerencsére nem voltam egyedül, M. mentőt hívott és kórházba kerültem.
M. cukorbeteg. Inzulinos. Biciklizni mentek a Balatonra a haverokkal. Aztán egyszer csak este, tekerés közben kimerült. Mozdulni sem tudott. Zavart volt, gyenge. A haveroknak el kellett foglalniuk a szállást. M. ott maradt az út mellett. Hypózva, kimerülten, kétségbeesetten. Annyi ereje és lélekjelenléte még volt, hogy anyukájának telefonon jelezni tudta: nagy a baj. Az anya Budapesten mérlegelt. Tíz perc múlva megvolt a döntés: kivette a hűtőből az életmentő injekciót, szerencsére volt autós a közelben, irány a magyar tenger. Közben folyamatosan tartotta M-nal a kapcsolatot...
Nem megyek bele a részletekbe, egyetlen dolgot szeretnék kérni. Ha valakiről tudod, hogy inzulinos cukorbeteg (de ha nem, akkor is), látod, hogy rosszul van, akkor kérlek, NE HAGYD EGYEDÜL!! Sőt, ha megijedsz a helyzettől, és nem tudod, mit tegyél, ha zavart, gyenge, szédül, izzad (...), hívj mentőt! Az életét mentheted meg!
 |
| kép forrása |
Tyűű, a haveroknak lehetett volna ennyi esze azért! Gondolom tudták, hogy beteg.
VálaszTörlés