Tanulj belőle, csináld jobban!

Nehéz ezzel élni. Hogy az ember minden tettében, gondolatában kételkedik. Vajon jó-e ez így, ugye nem fogom elszúrni, tudtam volna ezt vagy azt ügyesebben megoldani (...)? A nagyon nehéz az, amikor az ember maximalista. Gyakorlással el lehet jutni odáig, hogy már nem cél a maximum, hanem megfelelő a nagyon jó is, és elfogadható a jó. Annak a felismerése pedig, hogy a tökéletes nem létezik, szintén óriási megkönnyebbülést hozhat. Ahogy az is, ha ezzel együtt belátjuk: hibázhatunk.

Van egy esti rutinom. Négy éve kezdtem. Akkor még írásban. Volt egy füzet az éjjeli szekrényemen, minden elalvás előtt felírtam az összes dolgot, ami aznap bántott, amit problémás(s)nak ítéltem meg, emellé a kérdéseimet önmagamhoz. Az első fél évben ez napi sok-sok oldalnyi jegyzetet jelentett. Másnap aztán kiválasztottam az öt legfontosabbat, amire választ kellett találnom, megoldást. Kb. fél év után már egyre kevesebb volt a jegyzetelés. Aztán már csak a napi legfontosabb öt, gondot jelentő dolgot írtam le. Ma pedig már egyszerűen fejben történik minden. Amíg felveszem a hálóruhát, végigsuhantatom a napomat a fejemben, jönnek is a kérdések, megjegyzések, és a válaszok is azonnal. Egy megerősítéssel: igen, akkor holnap erre már nem/jobban figyelek. Vagy: oké, akkor ezzel nem érdemes foglalkozni.

Mindezzel elérem azt, hogy nem egész nap agyalgatok a kérdéseimen, hanem csak pár percben, lefekvés előtt. Azért is szuper ez, mert mire ágyba kerülök, "megbeszéltem magammal" a kérdéses ügyeimet, már tudok a könyvre koncentrálni, amit épp olvasok, és nyugodtan el tudok aludni, "üres fejjel", max az olvasott könyv élményével. Van úgy, hogy még olvasás közben vagy elalváskor is jön néhány gondolat, ezeket tudomásul veszem, de tudatosan nem foglalkozom velük. Azt mondom magamnak: "most olvasok"/"most aludás van" (igen, ezt így mondom magamnak :) ), és szuper jól működik.

Szerintem érdemes tanulni a napi történésekből, és tapasztalom, hogy van is mit, sőt azt is, hogy ezzel a "módszerrel" napról napra, apró lépésekkel ugyan, de folyamatosan lehet fejlődni, és megkönnyíteni magamnak a saját életemet.