„Az úton járás egyfajta művészet. Ha mindig sietünk, elfáradunk, és nem érünk célba. De ha megállunk, és nem megyünk tovább, akkor sem jutunk el a célig. Az úton járás művészete azt jelenti, hogy a horizontra, a látóhatárra tekintünk, és arra gondolunk, hová is akarunk eljutni, vállalva az út összes fáradtságát. Az út pedig sokszor nehéz. (…) Mert van sötétség, jönnek sötét napok, az eltévelyedések napjai, sőt az elesések napjai! Elesik valaki, elesik… De gondoljatok csak mindig erre: ne féljetek az eleséstől! Az úton járás művészetében nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem hogy ne maradjunk a földön. Kelj fel azonnal, és menj tovább. És ez szép, ez egy mindennapos munka, az utat járni emberien, emberséggel. (…) Ne félj tovább menni!” 

(Ferenc pápa)