Az elmúlt pár nap...

... csak nagyjából, mert rengeteg minden történt, ha mindent leírnék, pötyöghetnék napokig.

Újabb országot ismertem meg a blog statisztikájából.

Az utcán rég nem látott ismerőssel találkozva. Az illető rám kérdez: Mi van a kezeddel? Honnan tudod? - kérdezem. Olvastam a blogodban!

Igyekszem jól és jókat enni.

Kőkút-forrás télen.

Adventi gyertyagyújtás Hőgyészen.

A kezem. Megvan. Szerencsére sok segítséget kapok, pl. van "taxisom", A. is itt volt pár napig, M. többször elmosogat... Nem vagyok béna, de a segítséget elfogadom. 

Amúgy volt ma reumatológia kontroll. A doki nem csapta le bárddal a kezem, most normális volt, csak érdemben nem történt semmi, felírt a másik helyett egy szteroidos fájdalomcsillapítót. Persze nem váltottam ki. Holnap háziorvos kontroll, megpróbálok elérni egy röntgent, és azt hiszem, itt lezárom a doktoros fejezetet, hiszen konkrétan bármennyi orvos lát, nem történik semmi a receptíráson kívül. És elindulok egy másik úton.

Mivel a reumatológia mellett van a pulmonológia épülete, bementem, megcsináltattam az éves asztma kontrollt. Légzésfunkciós vizsgálat, szív- és tüdőröntgen, orvosi vizsgálat. Itt egyszerűen tüneményesek a dolgozók, számomra ők testesítik meg az asszisztens, a nővér fogalmát, maximálisan kedvesek, készségesek, informatívak, mindig mindenre találnak megoldást, szakmailag és emberileg is ott vannak a szeren. A légzésfunkción 10 %-kal jobbat fújtam a tavalyinál, ennek igazán örülök. A röntgenlelet is teljesen rendben. Aztán megint "összevesztem" a főorvossal, mert ugye nem szedem a gyógyszereket. Újra nagyon szépen, konkrétan és érthetően elmagyarázta, mit jelent az asztma. Tudom én, felfogtam már az elején. A Seretide-et utáltam. Gyűlöltem, mert órákig köhögtem tőle, majd megfulladtam, kapart a torkom... Most felírt egy másik inhalátort, ez jóval olcsóbb is és nem por, hanem spray. Kiváltottam. Ha nem okoz érezhető mellékhatásokat, akkor használni fogom. Január végéig biztosan, mert akkor vissza kell mennem kontrollra.

Világ életemben nagyevő voltam. Imádok enni, rágni. Csak sose tudom, mennyi az elég. És ennék, ha jó kedvem van, ennék, ha rossz, ennék, ha esik az eső, ha süt a nap, télen is, nyáron is, mindig, folyamatosan. Már kábé 5 éve figyelek a kajára, de a zabálhatnék nem nagyon változott. Itt egyedül az eszem az, amire hallgatnom kell, de arra nagyon. Mert azzal tudom, mit és mennyit kell ennem, az eszem pontosan tudja, mikor elég. A testem is jelzi, csak ugye létezik az a kis ördög. Ma embertelenül tudtam volna enni. Csak úgy. Minél édesebbet. Elhatároztam: lemegyek a boltba csokiért. Egy Snickers nem a világ pénze, a cukorsokkot majd kiheverem. Még azt is bemagyaráztam magamnak, hogy tulajdonképpen milyen jót teszek magammal, ha lemegyek a boltba, hiszen sééétáoook, levegőn vagyoook...... Ez már olyan abszurd, hogy virtuálisan fejbe kólintottam magam, elővettem a csirkét meg a salátát és az volt a vacsora, ahogy eredetileg - fejben - terveztem.

Csirkemell: kis zsíron a vékonyra vágott szeleteket fokhagymaporral, sóval, kurkumával mindkét oldalán közepes lángon megsütöttem.

Saláta: a vegyes salátát felturbóztam egy kis póréval és vöröshagymával. Rányomtam fél kis citrom levét, kapott sót, kis olívaolajat és fehér borecetet.

Ez meg egy viszonylag friss kép. Azoknak, akik minden mostanában feltett motivációs illusztrációs képnél üzenetet írnak, hogy hogy értem el ezt a fogyást, vagy megdicsérik, milyen gyönyörű vagyok/lettem. A motivációs szövegek Sz-től származnak, aki élő, valós személy, csak nem szeretné, ha megosztanám a nevét és a képeit (pedig iszonyatosan fantasztikus az átváltozása!) és én ezt tiszteletben tartom. A hozzá feltett motivációs képek a netről valók, több képen rajta is van a forrás.

Szóval ezen a képen, ez vagyok én.