"Egy fiatal pár új házba költözik. Első reggel, reggelizés közben a fiatalasszony kinéz az ablakon, és látja, hogy a szomszéd teregeti a ruhákat. „Milyen koszosak azok a ruhák”- mondja a férjének, „lehet, hogy nem tudja, hogyan kell rendesen mosni. Talán mosószappanra lenne szüksége.” A férj végighallgatja, és csendben fogyasztja a reggelijét. Ez így megy a következő napokban is: amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá. Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, és meg is jegyzi a férjének: „Nézd, végre valahára megtanulta a szomszédasszonyunk, hogyan kell rendesen kimosni a ruhákat! Vajon ki taníthatta meg rá?” A férj ekkor felnéz, és így szól: „Ma korán reggel felkeltem, és megtisztítottam az ablakokat.”
Így van ez az életben is... Az, hogy hogyan látunk embereket, mindig azon múlik, hogy mennyire tiszta az ablak, amin keresztül nézzük őket."
(Nem emlékszem, hol találtam. Ha valaki ismeri a forrást, jelezze, legyen kedves! Köszönöm.)
(Nem emlékszem, hol találtam. Ha valaki ismeri a forrást, jelezze, legyen kedves! Köszönöm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése