Pénteken még Ausztriában dolgoztam, ma már itthon, mármint Magyarországon. Tegnap délelőtt fixáltunk le mindent. Beszéltem a néni lányával (kinti munkaadóm), a kinti ügynökséggel, az itthoni utaztatóval, a suliigazgatóval, a titkárnővel, már csak az OEP-hez, NAV-hoz kell mennem hétfőn.
Anno itt a szülinapomon kezdtem dolgozni sok-sok évvel ezelőtt, ma pedig újrakezdés a névnapomon. Négy és majdnem fél éve tanítottam utoljára. Nem újdonság, de azért vissza kell rázódnom. Szerencsére van jó néhány év tapasztalatom.
Az ápolás Ausztriában és a tanítás között ég és föld a különbség. Ott 14 napig napi 24 órában van jelen az ember, itt reggel munkába megy, délután hazajön. És ez csak egyetlen dolog.
A mai munka utáni délutánom és estém rendesen eltelt azzal, hogy átgondoltam, mit, mikor, hogyan, merre hány lépés. Túlagyalni nem fogom, de skicceltem a hétre egy kajatervet és a mozgást is át kellett gondolni, mert most inkább a délutánba-estébe férne bele, viszont ismerem magam, ha reggel nincs meg, akkor el-elmarad.
Ausztriában minden nap frisset főztem, frissen ettem, most majd előre kell főzni és dobozolni. Persze ma elfelejtettem megnézni/kérdezni, van-e melegítési lehetőség, mert nem mindegy. Reggelizni egy nap kivételével tudok itthon, az ebéd mindig munkahelyen lesz, a vacsora itthon.
Kint legalább reggel 6-kor keltem, avagy korábban: ahogy a helyzet megkívánta, és este 10 előtt sosem kerültem ágyba, sőt. Ha reggel megcsinálom a mozgást, akkor 6-1/7-kor kell kelnem. De ebbe csak mini futás fér bele.
Bla-bla, nincs túlagyalás, most most van, konkrét terv csak holnapig.
R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: 2 szendvics
V: sült darált hús, rántotta 2 tojásból, párolt gomba
Mozgás: közel 4 km
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése