Hormonjáték

Sokaknak tabu téma a menstruációról, a vizeletről, a székletről beszélni, "szentségtörés", "fujj-kategória", "piszkos" dolog. Szerény véleményem szerint ezek ugyanúgy az élet részei, mint ha az étkezésről, a mozgásról beszélnénk, a petefészek, a méh működése is az emberi testé, a menstruáció egy ugyanolyan természetes folyamat, mintha a gyomorsavról vagy a pajzsmirigy alul- illetve túlműködéséről írnék. Sajnos sokan "prűdek" ebben a témában, pedig fontos. Persze mindenki úgy gondolkodik, ahogy szeretne. Én viszont beszélek ezekről.

Csütörtökön néztem meg a naptáramban, mikorra várható a havi mensi. Hétfőre. Oké, plusz-mínusz 2-3 nap. Ezzel tervezni kell, mert kell nálam legyen betét és algoflex. A gyógyszer létfontosságú ilyenkor. Péntek délután meglehetősen ingerült voltam. Ekkor már tudtam: nem hétfőn lesz az a bizonyos nap, hanem most hétvégén. Péntek este lementem egy sétára. Már az út negyedénél éreztem: fájdogál a hasam. Á, nem lesz ebből semmi- gondoltam, de az út felénél hirtelen bekeményedett a hasam és a petefészkeim sajogni kezdtek, úgy rendesen. Ilyenkor úgy érzem, kiszakadnak a belső szerveim, fellángol a fájdalom, megugrik a testhőmérsékletem, miközben ráz a hideg. Olyan erős ez a fájdalom, hogy szinte megszűnik a külvilág, teljesen elborít ez a görcs és amíg tart, harcolok az életért. Az utcán voltam. Este. Csak suttogtam a fejemben, hogy minden rendben, jól vagyok, hazaérek. Nem tudtam a lépteimet szaporázni, de erősen koncentráltam arra, hogy haladjak. Haza kell érni. Jól vagyok. Hazaérek. Minden rendben. Csökkent a fájdalom, hazaértem. Azonnal vettem be egy gyógyszert, ami kis idő elteltével tompított még rajta.

Szombaton már reggel gyógyszerrel kezdtem. Bár jól voltam, tudtam, hogy ha így kezdődött, bármikor rám törhet megint a görcs. Vezetnem kellett, amit nem szívesen teszek algoflex-szel, mert a reakcióidőmet is tompítja. De nem volt gond. Anyuéknál aztán kitakarítottam a kocsimat, lemostam, kiporszívóztam, szilikonoztam, műszerfalápolóztam. Aztán álltam a napon és éreztem a hasam, a tűző napon elkezdett rázni a hideg. Újabb algoflex. Betétet már reggel használtam, mindig 1-2 nappal a kiszámolt időpont előtt elkezdem használni, akkor nem érhet kellemetlen meglepetés, ha hirtelen megjön.

Meg kell jegyeznem: utálom a gyógyszereket, tablettákat. A menstruációm világ életemben fájdalmas volt. Az évtizedek alatt sok orvosnál megfordultam, mindegyik gyógyszert írt fel. Egyik sem hatott. Rengeteg tablettát, fájdalomcsillapítót kipróbáltam, ha nem írták fel, szereztem, használtam őket nagyobb mennyiségben, kombinálva is, igazán egyik sem volt jó. Volt, hogy már mindenem zsibbadt, de a petefészkeim, a méhem görcsölt tovább. Szerettem volna kideríteni, van-e szervi oka, de a sokadik orvos után feladtam. Az algoflex forte az egyetlen, ami viszonylag jó megoldást jelent. Nem szeretem, de ez a fájdalom kirepít a létezésből, nem tudok vele dolgozni, vezetni, és konkrétan voltak-vannak esetek, amikor szó szerint úgy érzem: belehalok. Ha kell, jön 2 algoflex, ha kell, bőven túllépem a megengedett napi adagot. No ezt csak akkor, ha itthon vagyok, mert aztán csak fekvésre vagyok képes, és ha szerencsém van, elalszom.

Szombaton hazafelé már két algoflex-szel vezettem. Hát nem volt olyan biztonságos, mint amúgy, de nem történt semmi. A hazaérés után újabb gyógyszer, és ennek ellenére késő este jött egy újabb kegyetlen görcsölés. És nem találtam több gyógyszert. Nem estem pánikba: valahogy kibírom fetrengve reggelig, aztán szerzek majd. De eszembe jutott, hogy mintha az osztrák utazótáskámban lenne még egy oldalzsebben. Tartottam a hasam a kezemmel, mert úgy éreztem: tőből kiszakad minden, alig láttam a fájdalomtól, de kerestem és találtam még egy levél rózsaszín bogyót. Ilyenkor nagyon messze van a konyha, de kivánszorogtam, bevettem a gyógyszert, és csak suttogtam: minden rendben, jól vagyok, minden rendben, minden rendben. Hegymászásnak tűnt, amíg felvettem egy zoknit és a szabadidőruhámat (úgy éreztem, megfagyok) és bemásztam az ágyba. Még visszakapcsoltam a telefonomat, hogy ha baj van éjjel, tudjak segítséget kérni. Ekkor jött az, ami évente úgy egyszer, és amitől képes vagyok bepánikolni. Éreztem, hogy wc-re kell mennem, nagy dologra. Normál esetben ezzel semmi baj, de amikor görcsölés közben jön... Ugyanis nem egyszer lettem ilyenkor még rosszabbul a wc-n. Most is úgy tapogattam ki az utat, mert a fájdalomtól ilyenkor már nem látok, és könyörögtem az égieknek, hogy hagyják elvégezni a dolgomat, ne ájuljak el, ne hányjak, ne menjen ki minden erő minden tagomból, hadd érjek vissza csillagokat látva is az ágyba. Minden erőmmel koncentráltam erre és arra, hogy ne essek pánikba. Vagy hatott a dolog, vagy szerencsém volt, megúsztam. És hamar elaludtam.

Lassan 30 éve szenvedek ezzel, hol jobb, hol kevésbé. Nagyon kevés az az alkalom, amikor simán átvészelem, van, hogy 1-2 gyógyszerrel még futni is el tudok menni, de gyógyszer nélkül talán még sosem éltem át egy mensit sem. Az unokahúgom is nővé érett biológiailag, és sajnos ő is görcsöl. És nem tudok neki tanácsot adni. Ha bárkinek bármi ötlete van, nagyon szívesen fogadnám. Nem szeretném, hogy P. is egy életen át fájdalomcsillapítót szedjen, mert biztosan nem ez a legjobb megoldás.