Hétfő, Ausztria 14/11.

Fantasztikus, hogy már kétjegyű az a szám is, ami azt mutatja, hányadik napom telt el a 14-ből. Már a 7. nap után kurjongatni szoktam, hogy már visszaszámolhatok, már csak 7 nap, már CSAK 6 nap, MÁR CSAK 5. Aztán így a 11. napon már nincs energiám kurjongatni. Már csak aludni akarok, már csak nyugalmat akarok, csöndet, pisiszag helyett friss levegőt. Ilyenkor már utálok főzni, ki nem állhatom a mosogatást és gyűlölök vasalni, ágyneműt cserélni, söpörni, hallgatni, figyelni, alvásidőből lopva tusolni menni. Már nem mosok fogat, már nincs humorom rohangálni az udvaron... Fáradt vagyok, egyszerűen végtelenül fáradt.

Fáradt vagyok, ami normális 11 nap folyamatos munka után.

Ami leginkább a fejemben motoszkál, az nem új gondolat. De ilyenkor felerősödik. Dolgozom, örülök, hogy van munkám, hogy pénzt keresek, de ez akkor ennyi? Tényleg ilyen ... helyen kell dolgoznom? Mi értelme van ennek az egésznek? Hogy megkeressem az albérletre és rezsire valót? És még így is állandóan spórolnom kelljen? Én vagyok a hülye? Velem van a baj, hogy egyik munkahely se tetszik? Én vagyok a gyenge, amiért szenvedek itt? Másnak vajon jó lenne itt? Lökött vagyok, amiért ragaszkodom (ragaszkodnék) a két órácska kimenőhöz? Nem hiszem, hogy bennem van a hiba. Kollegák mesélnek rosszabb helyekről, viszont sokkal jobbakról is. 

Igyekszem jól végezni a munkám és közben keresem a jobb megoldást.

Igyekszem a munkát a jó oldaláról nézni. Tényleg pozitívan állok hozzá. Igyekszem mindenben megtalálni a jót, a szépet. De a második hét vége felé elfogy az energiám. Nem koncentrációs tábor ez, de ilyenkor már nem tudok találni a fizetésen kívül jót benne, egyedül az éltet, hogy este legyen és lefekhessek (és akkor ugye előre sosem tudhatom, milyen lesz az éjszaka, A. alszik-e), hogy A. legalább 1-2 percre hallgasson el, már nem érdekel, hogy minden nap frisset főzök és A-nak semmi nem jó (ez az új heppje) és legtöbbször kiöntöm (mert ő másnap már nem eszi meg...). Számolom vissza a napokat, naponta nagyon sokszor elmondom a hátralévő napok nevét, felsorolom és megszámolom, hogy tudatosítsam magamban: még x nap és vége...

Bízom benne, hogy nyugodtan letelnek a hátralévő napok. És bízom benne, hogy az ügynököm talál egy másik, jó helyet nekem.

Ma 2 és negyed órát voltam kint. :)

Még 3 nap.

Már csak 3 nap.