Reggel a biológiai órám keltett fél 6-kor. Gyors kis lakásrendezés után indultam anyuékhoz. A húgomék már vasárnap ide utaztak, neki is kell kis változatosság, rokonlátogatás, a gyerekek pedig imádnak Hőgyészen lenni a Nagyinál és a Dédinél. Keresztszüleim is épp ott voltak, aminek nagyon örültem.
Anyu ebédet készített, mi pedig össznépi kocsimosást rendeztünk (összegyűjtött esővízzel), amiből spontán vízipisztoly csata kerekedett. "Vidéken" (ahogy a pesti húgomék mondják), nyári hőségben, családi háznál aztán lehet "hancúrozni", vizezni, spriccelni.
Az ebéd megint mennyei volt, húsleves, sült hús, rizs, uborka saláta, nulla szénhidrátos piskótatekercs (ez a tészta) és tönkölyből pogácsa (4g CH/db) a cukorbeteg M-nak, hagyományos piskótatekercs és fehér lisztes pogácsa.
Ebéd után a gyerekek bepakolták a saját bőröndjüket, mi összeszedtük M. diabos dolgait és anyu csomagolt nekünk rengeteg élelmiszert is. A kicsi kocsi hosszú idő óta újra megtelt csomagokkal. Tettünk még az útra mindenkinek friss vizet az autóba és lejöttünk Mohácsra.
Idén nem szerveztem agyon a pár nap nyaralást a gyerekekkel, van egy-két fix pont, a többit rögtönözzük. A Mohácsra érkezés után felpakoltunk, inzulinok és hűtős dolgok a hűtőbe, gyors vacsora, aztán összeírtuk, mi hiányzik, elmentünk a boltba, onnan a munkahelyemre, mert még M-n kívül nem látta más.
(update 2016.08.22.)
Aztán sétáltunk egyet a Dunánál, kell a mozgás is és este tízre kellett hazaérnünk, M. akkor szúrja az esti inzulint. Bizony ezzel fekszünk, ezzel kelünk... (És éjfélkor is volt mérés.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése