R-nél tavaly októberben, azaz egy éve diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Mosolygós, vagány, de enyhén szólva gömbölyded, harmincas nőként nagyon megijedt. Átolvasta a szakirodalmat, amiből egyértelműen kiderült, mint ahogy az orvosa is mondta: a nagy túlsúly sem ennél a betegségnél, sem általánosságban nem előny. Sőt. Fogta magát és böngészni kezdett az interneten, mivel elképzelése sem volt róla, hogyan tudna lefogyni. Megtalálta a húgom Sweetmami blogját, ami a fia 1-es típusú cukorbetegségéről szól és arról, hogyan lehet ezzel humorral, de odafigyelve együtt élni, ott olvasott az én blogomról, aztán keresett meg üzenetben.
Rengeteget kérdeztem, mint ilyenkor mindig. Aztán közösen összeraktunk egy tervet. Élhetőt, a mindennapokba beilleszthetőt.
Első lépés a megnyugtatás volt. Hiszen sokkolta a cukorbetegség ténye.
Második lépésként megbeszéltük az étkezést. Nem volt szó szénhidrátról, zsírról, fehérjéről, százalékokról. Csak lisztről, cukorról, péksüteményről (...) és hogy mik azok az alapanyagok, amikre váltani tudna. Nagyon szerencsés, mert semmiféle ételintoleranciája nincs.
Gyakorlatilag ugyanazt beszéltük át, amit azóta összefoglaltam az "Egy működő fogyókúra" című bejegyzésben.
És ő belecsapott a lecsóba. Már aznap átrendezte a konyháját: a polcokon hátra kerültek a "nem eszem" élelmiszerek, a boltból előre a "mától ezekből többet" kategóriás alapanyagok.
Nem használt mérleget, mert a tükörben pontosan látta, hogy fél év múlva fele akkora, mint volt.
Ekkor keresett meg újra. Hogy mi legyen a továbbiakban, mert hogy a cukorbetegséget ügyesen kordában tartja, de a has-fenék-comb tájékon makacsan tartja magát a zsír.
A mozgás fontosságáról már az elején szó volt, de -annak ellenére, hogy ülő munkát végez- hallani sem akart róla. Most sem. Mert nincs ideje rá. Nem erőltettem, hiszen mindenkinek magának kell tudnia, mit hajlandó megtenni a célja elérése érdekében.
Eltelt egy hónap. Egyszer csak üzenet érkezett: "Vettem két 1 kg-os kézi súlyzót. Mihez kezdjek vele?".
Átküldtem pár edzéstervet, ötletet és javasoltam, hogy a súlyzók mellett menjen el egy 40-45 perces tempós sétára is heti kétszer. Végül az én egyik saját edzéstervemet választotta (Otthoni (súlyzós) edzésterv (3 hónapos, saját)) és a sétát, amit úgy megkedvelt, hogy ahányszor csak tudott, ment, volt, hogy a hét minden napján.
Most, egy év után küldött két képet: az akkori és a mostani FB profilképét. Leesett az állam. Mindkettőn mosolyog, de a friss képen már egy kellemes, egészséges külsejű hölgy mosolya tudatta velem, hogy itt nem csak a külsőségekben van hatalmas változás.
A kép illusztráció.
" (...) Már lábsúlyom, gumikötelem és gumiszalagom is van. A kaja teljesen oké, a mozgást úgy megszerettem, hogy ha felkelek, az az első. Fél órácska, de már olyan, mint a fogmosás, mindennapos. És a sétákat is nagyon szeretem. (...) Köszönöm."
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése