Bemelegítés
HÁT-HAS
- döntött törzsű evezés (4x15)
- merev lábas felhúzás (4x15)
- hasprésekNyújtás
A második gyakorlat második sorozatánál agyban feladtam. Izomlázam van a tegnapi edzéstől, de nemcsak a tricepszemben, hanem a nyakamtól a derekamig mindenhol. És igen: fáj. Nagyon. És még ez a 12 kilós súly is nagyon nehéznek tűnt ma reggel. Szóval egy másodperc volt, hogy eldöntöttem: mára ennyi is elég volt. De szembe jutott a reggeli motiváció (amiket nem fölöslegesen teszek fel ide, nekem tényleg szükségem van edzés előtt motivációra), és ugyanolyan röpke egy másodperc alatt eldöntöttem, hogy végig csinálom. Mert ez a fájdalom csak addig tart, amíg megy az edzés, a súly is csak addig nehéz, a nyújtás után pedig ma is kicsit büszke lehetek magamra, amiért legyőztem önmagam, amiért az életem legalább egy kis szeletnyi területén megveregethetem a vállamat és kicsikarhatok néhány boldogsághormont az agyamból.
R: csokikrém
V: gyros hús, párolt zöldség, saláta
A pici dunai séta alatt arra gondoltam, mennyire szeretem Mohácsot. Csodaszép város, zöld, rengeteg parkkal, fűvel, fákkal, virágokkal. Gondozott. Tiszta. Fejlődő. Keresztül-kasul bárhova el lehet jutni bicikliúton kerékpárral. Ingyenes mindenhol a parkolás. Jó éttermek vannak. A sétálóutca maga egy mediterrán mese a rengeteg kávézóval, kis boltokkal. Nem túl nagy, nem túl kicsi település. Élhető. A piaca lenyűgöző. Közel van Pécs, Szekszárd. És Horvátország egy ugrás. Itt folyik a Duna. Igen, bele lehet szeretni. A kékségébe, a sárgaságába, az illatába. A partján csodaszép sétány, kiváló futó hely. Van háziorvosom, pulmonológusom, szuper autószerelőm (aki ma is azonnal kicserélte az izzót, várnom sem kellett), találtam végre masszőrt, jó fodrászt... Van sok jó ismerős, az emberek többsége kedves. És még sorolhatnám.
Szeretem nagyon Mohácsot. Otthon érzem magam itt. Csak elvesztem magamban. Millió gondolat jár a fejemben, és ma megint nagyon kemény lelki napom volt, általában bámultam ki a fejemből vagy bőgtem. Rengeteg dolog miatt. Nem sajnálom és nem sajnáltatom magam, tény: úgy érzem, a lábam alatti talaj helyén egy hatalmas lyuk tátong. Szeretem Mohácsot, mégis több mint egy hete gondolkodom egy esetleges költözésen. Oda, ahol van biztos pont, ahol legalább így az "új utam" elején konkrét segítséget kaphatok. Nem virtuálisat. A lakás adott lenne, a környéket ismerem. De ha csak a város nevére gondolok, kiráz a hideg...
Sok dologról gondoltam már életem során, hogy na, ez vagy az irtó kemény volt, hogy kegyetlenül nehéz volt egy-két szituáció és nagy bátorság, erő kellett hozzá, hogy túléljem, hogy túl legyek rajta. Most minden múlt béli ilyen bágátellnek tűnik. Most úgy gondolom, ha ebből a helyzetből ép ésszel kikecmergek egyszer, az maga lesz a megtestesült csoda...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
R: csokikrém
E: halászlé
A pici dunai séta alatt arra gondoltam, mennyire szeretem Mohácsot. Csodaszép város, zöld, rengeteg parkkal, fűvel, fákkal, virágokkal. Gondozott. Tiszta. Fejlődő. Keresztül-kasul bárhova el lehet jutni bicikliúton kerékpárral. Ingyenes mindenhol a parkolás. Jó éttermek vannak. A sétálóutca maga egy mediterrán mese a rengeteg kávézóval, kis boltokkal. Nem túl nagy, nem túl kicsi település. Élhető. A piaca lenyűgöző. Közel van Pécs, Szekszárd. És Horvátország egy ugrás. Itt folyik a Duna. Igen, bele lehet szeretni. A kékségébe, a sárgaságába, az illatába. A partján csodaszép sétány, kiváló futó hely. Van háziorvosom, pulmonológusom, szuper autószerelőm (aki ma is azonnal kicserélte az izzót, várnom sem kellett), találtam végre masszőrt, jó fodrászt... Van sok jó ismerős, az emberek többsége kedves. És még sorolhatnám.
Szeretem nagyon Mohácsot. Otthon érzem magam itt. Csak elvesztem magamban. Millió gondolat jár a fejemben, és ma megint nagyon kemény lelki napom volt, általában bámultam ki a fejemből vagy bőgtem. Rengeteg dolog miatt. Nem sajnálom és nem sajnáltatom magam, tény: úgy érzem, a lábam alatti talaj helyén egy hatalmas lyuk tátong. Szeretem Mohácsot, mégis több mint egy hete gondolkodom egy esetleges költözésen. Oda, ahol van biztos pont, ahol legalább így az "új utam" elején konkrét segítséget kaphatok. Nem virtuálisat. A lakás adott lenne, a környéket ismerem. De ha csak a város nevére gondolok, kiráz a hideg...
Sok dologról gondoltam már életem során, hogy na, ez vagy az irtó kemény volt, hogy kegyetlenül nehéz volt egy-két szituáció és nagy bátorság, erő kellett hozzá, hogy túléljem, hogy túl legyek rajta. Most minden múlt béli ilyen bágátellnek tűnik. Most úgy gondolom, ha ebből a helyzetből ép ésszel kikecmergek egyszer, az maga lesz a megtestesült csoda...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése