Nagyon régen írtam már magamról, a történtekről, a folytatásról, a lelkemről. Nem tettem, mert igazából nem tudok mit írni. Nem tudok írni. Nem tudom magamnak sem megfogalmazni a dolgaimat. Nem tudok gondolkodni. Irtózatos erőfeszítések árán vagyok csak képes koncentrálni. Gyakorlatilag nem érzek semmit, se pozitívat, se negatívat. Tele van a fejem gondolatokkal, leginkább folyamatosan azt érzem, ha csak 0.1%-ban is használnom kell az agyamat, azonnal szétrobban. Bebogozódtam. Egy labirintus kellős közepén ácsorgok, de nincs erőm elindulni semelyik irányba, csak állok ott és nézek felfelé.
Három hete tart már ez az állapot. Alszom, táplálkozom, alszom. A napok csak úgy eltelnek felettem.
Ijesztő ez az állapot és nem tudok kimozdulni belőle. Így hát elérkezettnek láttam az időt, hogy segítséget kérjek. Holnap délutánra kaptam időpontot...
Helyes!Csak akkor tudsz-lehet segíteni,HA beismered,meglátod a problémát.Szorítok :-)
VálaszTörlésAzt hiszem, tudom, mi a probléma. Csak azt nem tudom, hogy oldjam meg, merre induljak, és hogy miért van így, miért így viselkedem, miért így reagálok (azaz miért vagyok ilyen üres, bénult, tanácstalan, döntésképtelen...). Köszönöm, izgulok kicsit :)
TörlésNa ugye hogy ugye...
VálaszTörlésNem szégyen az, már amennyiben ugyanarra gondolunk (pszichoterap) én pasi létemre évekig harcoltam ily módon az elemekkel (pedig állítólag a pasik nehezebben szánják rá magukat a mi kultúránkban). Ha jó szakembert fogsz ki, sokat segít, de persze kitartó munka kell ide is. Drukkolok neked, még ha régebben mondtál is olyasmit hogy az ember csak saját magát rángathatja ki a gödörből amolyan Münchausen módra...
Ha valami másról van szó akkor bocsi.
Egyre gondolunk :) Még mindig úgy gondolom, hogy Münchhausenként kell megfogni a saját copfunkat. De ha csak rángatom, attól még elmerülök a mocsárban. Talán sikerül segítséget kapnom, talán csak egy új fogást tanulok meg és akkor már menni fog a mutatvány. Remélem. Köszönöm a drukkot. :)
Törlés