Tegnap tudatosan, időben kikapcsoltam a számítógépet és a telefont és vízszintbe tettem magam este 11-kor. Az agyamat már nem sikerült ilyen szisztematikusan lekapcsolnom, de olyan fél 12 körül elaludtam.
Reggel fél 7-kor ébredtem magamtól. A bedrogozott csiga kutya füle volt hozzám képest, úgy is néztem ki, úgy is éreztem magam. Na nem a feldobottságra gondolok... Nagy ez a lakás, régen laktam ekkorában, állandóan eltévedek...
Nagyban megy a garázsvásár, főleg, amióta feltettem a dolgokat a FB oldalamra is. Éjjel is záporoztak az üzenetek, reggel kicsit üzleteltem, aztán jött az, amit nagyon akartam, aminek jönnie kellett: felhúztam a futócipőt és nekiiramodtam. Azt hiszem, egy nyugdíjas, beteg néni simán tudott volna jönni mellettem a járókerettel, sőt elviseltem volna egy lélegeztető készüléket is, de aztán már jobban ment. 3.2 km 25 perc alatt. Ha nem is világcsúcs, én mindenképp legyőztem önmagam és büszke vagyok rá, hogy nem a sötét szobában, telefújt zsebkendők és egy üveg pálinka mellett töltöttem ezt az időt.
Amikor megszülettünk, senki nem mondta, hogy az élet könnyű lesz. Nálam sokkal de sokkal nehezebb helyzetben lévő emberek is bolyonganak ezen a bolygón. Nem fogom elhagyni magam, ki fogom hozni minden helyzetből a legjobbat legjobb tudásom szerint.
Megmértem magam. Az előző hetihez képest megint lement fél kiló. Szerintem ez ilyen helyzetben "normális". Nekem csak az furcsa, hogy ha eddig bármikor stressz ért vagy valami szörnyűség történt velem, a testem védekező funkcióra váltott és mindig híztam. Nem is keveset. Talán így negyven felé már megváltozhatott a testem működése? Vagy most egyszerűen csak így alakul?
Aztán üzletelés, és közben főzés. Igen, főzés. Nem akaródzott ugyan, de nekiláttam.
Készült több adag gombás csirke és 2-3 adag cigánypecsenye, két adag paradicsom saláta.
Végzett a mosógép is, kiteregettem, és jöhetett az ebéd. Mennyei cigánypecsenye, sült pommes cukkiniből és paradicsom saláta.
Ebéd utánra terveztem ugyan az alvást, de ha nem terveztem volna, akkor is lett volna: olyan mértékben kimerült vagyok, hogy egyszerűen bedőltem az ágyba. Az ébresztőt még beállítottam, aztán kevés agy-ön-munka után már durmoltam is. Kicsit többet mint egy órát. Magamtól ébredtem. Persze megint nem hallottam az ébresztőt, amit a fülem mellé tettem a leghangosabbra beállítva...
Üzletelés, mosogatás, kis takarítás, aztán felöltöztem és elmentem kicsit sétálni. És közben gyakoroltam a magas sarkúban való járást.
Ma már nevettem is. Mert sétáltam, és megbámult egy pasi. Aztán még egy. A harmadiknál már szó szerint hangosan felnevettem. Pedig nem is illik ez a cipő ehhez a ruhához :)
Nagyon sűrű a heti program, de örülök is neki. Képtelen leszek mindenkihez elmenni, mindenkit fogadni, mindent elintézni, de azt gondolom, ez sem baj. Augusztus elején jövök haza újra. A sok konkrét dolog valamilyen szinten eltereli a gondolataimat, addig sem kattog az agyam. Viszont a látásom hirtelen nagyon megromlott. Észreveszem az utcán is, gyaloglás közben. De a pénzérméket képtelen vagyok megkülönböztetni. És egyszerűen nem látom a boltban a számokat. Ha ez így megy tovább, ha hazajövök, megnézetem a szemészemmel. Bár szerény véleményem szerint ez is lelki eredetű: most rengeteg dolog van, amiről legszívesebben nem akarnék tudni, amit nem akarok látni. Ha rendbe teszem ezeket a fejemben, a látásommal sem lesz semmi gond.
Esti 25 perc mozgás: Focus T25/ Speed 1.0
Holnap nem leszek itthon. Előadom a Padlás című musicalt. De erről majd holnap.
R: rumos csoki
E: cigánypecsenye, cukkini pommes, paradicsom saláta
V: keto saslik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése