91. nap

Mivel még a ma is a tegnap érkezett télapó "áldásos" hatása alatt voltam, igyekeztem arra koncentrálni az energiáimat, hogy képes legyek elviselni magamat és a fájdalmat a nap folyamán. A tegnap megírt listáról kemény két dolgot sikerült ma letudnom, ami szuper, hiszen haladok. Ezekkel el is telt a délelőtt.

 

Közben reggeli: 2 tojás, 1 fehérje, 2 pufi rizs.

 

 

 

Tízórai: 2 kis mandarin (kiwi volt a tervben, de amikor vásárolni voltam, csak csomagban árultak kiwit, nekem meg csak 1 db kellett, így döntöttem helyette a 2 kis mandarin mellett).

 

Ebéd: melegszendvics, tea.

 

 

Tény, hogy nem tudok fotózni. Tény, hogy nincs hiperszuper fényképezőgépem. Tény, hogy ez nem egy kimondott gasztroblog. Minimális a konyhai felszerelésem is, és ahol jelenleg élek, az egy albérlet, azaz nem egy mártasztyuárt stílusú kecó. De az is tény, hogy nekem nem tetszenek az ételfotók, amiket felrakok. Ma kipróbáltam a gépem összes funcióját, különböző fényviszonyokat, és istenbizony mondom, hogy egyetlenegy jó kép sem született. Hümmögős-elfogadható igen, de nem tudnám egyikre sem azt mondani, hogy hinnye, ez igen... Viszont idén év elején -is- annyi nagy kiadásom lesz, hogy egy fotoaparát még csak a listán sem szerepel... Így hát igyekszem magamból -és a gépemből- kihozni a legjobbat.

 

Ebéd után neki szerettem volna állni a listán szereplő dolgok egyikének, de már annyira kimerültem, elkezdtem fázni, és mivel mázlim van, hogy nem kellett ilyen állapotban dolgozni, gyorsan átgondoltam a délutánt (K. jön 6-ra, addigra meg kell sütni a vacsorát és a sütit), beállítottam az ébresztőt és ledőltem másfél órára. Aludtam valamennyit, de a vekker előtt ébredtem: arra, hogy furán dobog a szívem. Jobban mondva, hogy fura helyen. Ugyanis a szájpadlásomon éreztem. A nyelvemmel kitapogattam: begyulladt két fogam és a jobb szájpadlásom. És ott lüktetett a szívem. Na bumm, nagyon hiányzott még ez is. A holnapi program egy része adott. Úgyis régen láttam már a dokit...

Uzsonna. mandula, 1 narancs, 1 melegszendvics, 2 marék kesu (ez nem volt a tervben).

 

Bedugtam a sütőbe a sütit K-nak és a vacsorának valót. K. előbb érkezett, de kivárta a vacsorát, és nem bánta meg. Fincsi sajtos csirkemell készült (kétféle sajttal), savanyúsággal ettük.

 

 

 

Aztán hazakísértem, addig is együtt voltunk, meg lufiságom ellenére is szükségem volt egy kis mozgásra és friss levegőre. És ma igazán friss volt az idő, minusz 6-8 fok körül, ami még nem durván hideg, és ilyenkor isteni száríz és finom a levegő, nagyon szeretem. No meg most van hó, és idén még nem mentem bele nyakig, itt volt a lehetőség, amit nem szabad elszalasztani :-)

 

 

 

A növények meseszépek a hótakaró alatt.

 

Az utak néhol katasztrofálisak: tükörjég nagyon sok helyen, úton és járdán egyaránt. Sok parkolóból csak jó kis kardio (hó- és jéglapátolás) árán lehet kijutni a jégpályára...

 

Itt is van sétány, nem csak Knittelfeldben :-)

 

 

És igen: itt van hó, rendesen.

 

 

Na és itt jött az, amikor a bosziból kiszabadult a kisgyerek, és mindnden fizikai fájdalma ellenére belegázolt a nagy hóba, akkor is, ha tudta, hogy sétához öltözött, és a cipője, a nadrágja és minden tele lesz jéghideg hóval. Fülig érő szájjal "rohangáltam" a hóban.

Tettem egy-két nyugodtabb kört is.

 

 

Jól elfáradtam, és ekkor hazasétáltam.

 

Ez az a parkoló, ahonnan úgy lehet kiállni, ha az ember előveszi a hegyimentő tudományát és felszerelését: ásó, lapát, csákány és miegymás kell, hogy egyáltalán az autó kiszabaduljon a hó és a jég fogságából. Aztán kell egy rendes adag bátorság és határozottság, hogy az ember beüljön, indítson, aztán ráhajtson a tükör jégre. Ha már ezzel is megvan, nem árt beizzítani a legfőbb radnótiparkolói imádságot: "add, uram, hogy ne jöjjön senki szembe!", amit én már tavaly odáig fejlesztettem, hogy "vigyázat, el az útból, mert jövök és nem állok meg!". Mert eleve egy sávos a jégpálya, ha meg kell állni, kérdéses az elindulás, ha jönnek szembe, nincs hova menni, mert oldalt jéggé fagyott hó van, üres helyeken is áll a hó... A parkoló végén bicikliúttal keresztezett kereszteződés van, de előtte még egy helyen ki kell kanyarodni. Na, tavaly ott nem sikerült megállnom, hiába ügyködtem időben, szépen lassan átcsusszantam a szemközti oldalra, mákom volt, hogy éppen senki nem volt arra. Mivel kemény minuszokat mondanak jövő hétre, ez a helyzet adott lesz még egy darabig. No de majd jönnek a busók és szépen ügyesen elűzik a fagyot, a telet!

 

Hogy a fogorvos mellett legyen más program is holnapra: lent voltam az automatánál feltölteni a telefonomat, de valami gixer lehet, mert nem történt meg a feltöltés. Úgyhogy holnap mehetek a bankba is utánanézetni.

 

és hab a tortán. 22.18 van, megszólalt a házzal szemben egy már évek óta nem üzemelő kávézó riasztója. Szokott ilyet csinálni, általában hosszú órákon keresztül hallgatjuk, amíg le nem merül... Na, akkor jó éjszakát!