Aszalt szilvás csirkemell

Oké, oké, mielőtt bárki leszedné rólam a keresztvizet, amiért egy ilyen pitiáner receptet le merek írni a saját elektronikus naplómba, csak annyit szeretnék megjegyezni: egy újszülöttnek minden vicc új. Én sem úgy kezdtem a konyhai pályafutásomat, hogy összedobtam egy öt fogásos ebédet. Igaz, hogy sokat sertepertéltem anyu és mami körül a konyhában, sokmindent el is lestem tőlük, de például amikor Olaszországban dolgoztam egy szálloda konyháján, egy teljesen más konyhai világ tárult fel előttem. Pontosabban kettő: a dél-tiroli és az indiai, mert hogy a szakács echte indus volt, és gyakran készített hazai ételeket. Aztán amikor elkerültem Mohácsra Tamásiból, szintén egy általam addig nem ismert (a sokac) nemzet ízeit is megismertem. Ekkor kezdtem el bátrabban használni a fűszereket. Élet-mód-váltásom pár éve alatt nagyon sokféle étrendet megismertem, szintén különböző országok eltérő alapanyagaival, ízvilágával. Majd jöttek a saját nyavajáim, el kellett hagynom a tejtermékeket, nem tesz jót a glutén: egyenes volt az út egy "mindenmentes" táplálkozás felé (paleonak is nevezik, de nem szeretem ezt a szót...) és egyenes volt az út egy kísérletezős, kreatívkodós főzési kultúra felé. Szeretem mások receptjeit is kipróbálni, de sütés-főzés közben megszáll valamiféle alkotási ihlet, sorjáznak az ötletek, és bátran belevágok az ilyen kísérletekbe.

 

Ez a csirke "találomra" készült. Amikor elkezdtem, volt csirkém, szilvám, de foalmam nem volt, mi és hogy fog készülni belőle. De amint a kezembe vettem a kést és a húst, szinte magától ment a dolog.

 

Hozzávalók (2 főre):

 

3 szelet csirkemell filé

10-12 db -cukrozatlan- aszalt szilva

kevés zsiradék

só

őrölt bors

natur vegeta

opcionálisan méz, kb 2 mk

 

Így dolgoztak szinte maguktól a kezeim:

 

 

A csirkemell szeleteket félbevágtam, úgy, hogy könyvként kinyitható legyen.

 

Sóztam, borsoztam.

 

Ráhelyeztem a szilvákat.

 

 

Feltekertem szorosan, fogvájóval megtűztem.

 

Tepsibe tettem, minimális zsiradékon, alufóliával lefedve 20 percig, majd fedő nélkül újabb 20 percig sütöttem kb 180 fokon.

 

A befejezés előtti kb 10. percben szórtam rá kevés natur vegetát és a 3 tekercsre elosztottam kb 2 mk mézet.

Csodálatosan puhára megsült, kívül fenségesen ropogós lett.

 

 

Sárgabarack mártással tálaltam.

 

Ja, és 5 csillagot kaptam K-tól, és én is annyit adtam magamnak :-)