Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender... De most nem erről szeretnék írni :)
Ha az ember lefogy, és ha mindezt okosan csinálja, és zsírból fogy, akkor a zsír a test minden területéről lemegy, a mellről is. Nőknél ez sokszor nagy fájdalom, hogy eltűnnek a melleik. Meg lehet nézni sok 30-50 kilót leadottnál, és méginkább így van ez azokkal, akik kemény súlyzós edzéseket végeznek. Szinte minden versenyzőnek, fitnesz modellnek plasztikázott melle van.
Nekem már többen megjegyezték - nők és férfiak egyaránt -, hogy hogy csinálom, hogy maradtak még melleim, és hogy ráadásul nem csüngő bőr az egész, hanem feszes is. Tudatosság nem volt a dologban, de ami tény: szerintem erre lehet mondani, hogy genetika valamilyen szinten. A másik dolog szerintem a Les Mills Pump edzések, ahol sosem marad ki a "Chest" edzés. A tegnapi blokkban is szerepelt, és igaz, hogy 5 perc az egész, de ma is szörnyű izomlázam van tőle.
Azt is hozzá kell tegyem, hogy kövéren-zsírosan meglehetősen nagy melleim voltak, amiknek csak nagyon rövid ideig örültem mint "a nőiség egyik szimbólumának", mert inkább zavart, nehéz volt, akadályozott a mozgásban; amikor pedig anno futni kezdtem, igazán nem bántam volna, ha valamivel kisebbek.
Most nagyon arányos részei a testemnek, de ha mégis fogynának még, nem bánnám. Igaz, hogy Goethe azt mondta a Faustban: "Ich sehe, dass wir nichts wissen können", Churchill pedig azt, hogy : "Soha ne mondd, hogy soha", mégis azt hiszem, a mellplasztika lesz az a dolog, amit biztosan kihagyok az életemből. A mell edzés pedig az, amit biztosan nem :)
Sokkal jobb a kis mell :) sztem. És általában a fiúkat nem zavarja, sőt, tetszik nekünk :)
VálaszTörlés