Hangulat(ok)...

 

Volt ilyen is (Hogy érezted magad ezen az órán?).

Meg sok ölelés, csillogó szemek.

Nagyon pozitív változások zajlanak az új suliban az elég kemény gyerekcsapatoknál is. Tanulni, együtt dolgozni nem tudunk addig, amíg nem ismerjük meg egymást egy kicsit,amíg nem hozunk közös szabályokat, amik mederbe terelik a sulis mindennapjainkat. Hétvégén eszembe jutott A diadal című film. Ez Ron Clark életének egy szeletét mutatja be, aki tanárként kitalált egy módszert a "gengszter" gyerekcsoportokkal való munkára. Hát fogtam az ötletet és személyre szabtam, vagyis osztályokra (hiszen mindenhol mások a problémák). A sz-i kis elsőskékkel (soha ilyen nehéz csoportom nem volt) már hétfőn megbeszéltük, hogy lesznek szabályaink azért, hogy mindannyian jól tudjuk érezni magunkat és tanulni is lehessen. Két szabályt gyakorolunk a héten. 1. Nem eszem órán. 2. Ha szeretnék mondani valamit, jelentkezem. Készült hozzá piktogramm is, ez fent van a táblán, ha bármelyik dologgal gond van, csak rámutatok a képre, és ma már tudták, hogy kajci elrak/jelentkeztek (a felük türelmes, timinénizés nélkül). És ma megtörtént náluk az első olyan német óra, amikor tudtunk együtt énekelni, mondókázni, játszani, szinte mindenki kapott nyomdát, felelhetett, aki akart a két kis versikénkből, és még óra végi búcsúzós dalocskát is elkezdtünk tanulni. (Eddig nem bírtak ki 45 percet a teremben, ki szoktam vinni őket az udvarra, ha elszabadult a pokol.)

Napközit helyettesítettem B-on. Hulla fáradtan értem haza, aztán fogorvos. Kaptam tisztítás után gyógyszeres gyökértömést (szuri nélkül, hát volt 1-2 pillanat, amikor majdnem bepisiltem) és ideiglenes tömést. Kiderült, hogy van szájpadlás-problémám (éreztem a nyelvemmel, hogy valami nem oké), arra kaptam gyógyszert (szopogatós) és ecsetelőt...

Hangulat.

Több évtizede tanítok, tehát láttam már sokféle gyereket. Idén azonban számomra megdöbbentő dolgokat tapasztalok. Csak néhány mai.

Kis elsős bejön a terembe. Üvölt:

- Hát itt meg mi a fasz történt????

Szintén (jól szituált) elsős:

én: - Gyere, segítek. Ne kelljen ilyen apróságért beírnom azt a feketét. (Roppant ritkán adok fekete pontot, de ha véletlenül kimondom, akkor nem akarok segget csinálni a számból/következetlen lenni.)

ő (ordítva az arcomba): - Írb be, b.. meg!

Ilyen hangulatban telnek a napok, az órák nagy része... Ha nem lennék ilyen türelmes, már régen nem tanítanék. (Én még mindig bízom abban, hogy minden gyerek egy ajtó, akihez meg kell találnom a megfelelő kulcsot. És ha ez megvan, onnan határ a csillagos ég.)