Kedd

Tavaly augusztusban is új munkahelyre mentem, volt dolog rendesen. Ez tipikusan az az időszak, amikor úgy tűnik: túl sok a feladat és túl kevés az idő. Tavaly sokat terveztem, megvolt az étkezési és mozgásterv is, aztán sokszor borult a terv. (Mostanában nemigen tervezek: a pici, amit reggelire csomagolok, se fogy el, általában délután hazahozom legalább a felét.) És szinte minden nap úgy éreztem: ha nem aludnék, akkor sem készülnék el mindazzal, amivel szeretnék. 

A bal oldali tavalyi, a jobb oldali idei kép:

Idén jóval kevesebb tantárgyat tanítok, nem lesznek szakköreim sem. 

Már tavaly terveztem, idén viszont megvalósítottam: tematikusan összegyűjtöttem a némethez az anyagaimat. A doboz a mappákkal már ezer éves, arra várt, hogy végre használjam. Én így sokkal gyorsabban, hatékonyabban tudok benne keresni, a saját munkámat könnyítem meg vele.

Idén is 2 (3-4) hetemet rászánom, hogy félévig előre gondoljam az órákat és felskicceljem magamnak, de először az első két sulihónapra mindenképpen. 

Tavaly is mindig közbejött valami, az idei év is sűrű, ez a hetem és a következő is olyan, hogy többször nem egy, hanem két helyen kellene lennem egyszerre, de még mindig nem klónozta(tta)m magam. :) A júniusi görcs óta járok kivizsgálásra, és ha időpontot kapok (nem egyszerű), akkor megyek. Szerencsére a főnököm megértő. Ez most az az eset, amikor tényleg nem foglalkozom azzal, ki mit gondol (új munkahely ugye pl., ahonnan "nem illik" hiányozni rögtön az elején), az egészségem a legelső.

A suli kis tünemény, munkaidőben inkább itt szeretnék lenni, semmint vizsgálatokon. :) 

4 db heti menü

kép

Ketogén étrend: információk itt

Saját dobozolós bejegyzéseim itt

A Facebookon a Boszorkánykonyha oldalamon is van egy dobozolós mappa, itt található.

Motiváció

Összefoglaló: 34. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt

Hétfőn haladtam a tegnap megírt listám szerint. 

Próbálkoztam az evéssel: még mindig nem megy sok, de már többször normális ízt érzek, nem mindent savanyúnak.

A múlt héten kezdtem tudatosan többet sétálni-kocogni, ez most is folytatódott. És mellette Pahla 14 napos kezdőknek szóló tervére tornázok.

R: 4 szelet sült bacon

E: 1.5 zsömle (Szafi lisztből), 2 szelet szalámi, fél keto kávé

V: 2 zsömléből bundáskenyér, 1 tojásból rántotta

R: Pahla 14 napos terv/ 3. + 6km

Kedden volt az utolsó szabadnapom, előkészítettem a kocsit a munkára (megtankoltam, kiraktam a szemetet, felvittem a lakásba, ami nem szükséges az autóban, lemostam...), elintéztem a dolgaimat a városban, magamat is rendbe raktam (lábápolás, körömvágás, hajmosás...).

R: -
E: 2 kis szendvics, keto kávé
V: 6 szelet sült bacon

R: Pahla + 10 km

Szerdán volt az első napom a -megint új- munkahelyemen.

de.: 1 szendvics
E: -
V: marék mogyoró

R: 8km

Csütörtökön jött el az a nap, amikor a szervezetem vészvillogója bekapcsolt a hetek óta tartó hőség miatt. Rosszullét hányás- és ájuláshatárig. Egész nap.

de.: 2 szendvics
du.: sajtos "tészta" (Slim tészta, mindenmentes és minden értéke nulla, azaz tápanyag sincs benne. Akciós volt, van itthon, de így magában egyáltalán nem ajánlom: konkrétan eszi az ember a semmit.)
este: marék mogyoró

R: 5km

Pénteken hőségriadót fújt az agyam is. Egyszerűen nem fogtam már fel dolgokat. Kikapcs. Kész. Pedig az új suliban aztán akad új infó bőven.

R: rántotta (3 tojás), 1 koktélparadicsom, 1 savanyú uborka, 2 szelet paprika
E: sajtos "tészta" (ld. tegnap)
du.: Marék mogyoró

5km

Szombaton anyuéknál szülinapozás.

3km

Vasárnap

A "lufiságom" jobban van néha. Kellemetlen, amikor egy korty víztől is felpuffad az ember hasa, de tanít is. Én életemben idén először mertem felvenni utcára passzos felsőt rövid szoknyával. Pedig nagyon kényelmes. És épp a fufi hasam volt az, ami erre "megtnított". Hiszen nem tudtam vele mit csinálni, és a lebernyeg felső alatt ugyanúgy látszott/látszik, akkor meg miért próbáljam meg takargatni? (Ez szerdai kép, munka előtt.)

A héten már kábé kétszer voltam éhes. De enni még mindig nem tudok sokat. Nem fogytam, hanem 62-64 kiló között mozog a mérleg, a doki szerint a felhalmozódott salakanyag teszi ezt.

És a héten "átfordult" a gyomor-érzet. Eddig ha nem ettem, akkor is úgy éreztem magam, mintha tele lenne a hasam. Mostanában meg ha eszek, ha nem, olyan érzés, mintha egy hete egy falatot sem ettem volna, mintha még a gyomrom falát is alaposan lesúrolták volna...

Szóval fogalmam nincs, mit és hogyan egyek, egyelőre maradt az a verzió, hogy megeszem, amit csak magamba tudok erőltetni, ez se nem változatos, se nem jó így, de nem ragozom: most ez van, aztán majd csak javul, avagy kiderül, mi okozza. Remélem, hogy a gyomort- és végbéltükrözést megúszom (a hasi UH után ezeket írta a doki), ha meg nem, akkor túlélem. :)

A hét szenzációja volt számomra, hogy a vasárnap meghozta a hőn áhított esőt és 16 fokot. Tudom, hogy megint felmelegszik majd a levegő, de ez most igazi szülinapi ajándék volt, kész megváltás.

A héten már dolgoztam, hát nevezzük inkább hőségtúlélésnek, érdemben nem sok hasznomat lehetett venni...

Heti haladás: 41  km, idén eddig összesen 1155 km.

Szülinapozás anyuéknál

A kert. 44 éve ismerem, azóta mindig gyönyörű.

Anyu meglepi szülinapi ebéddel várt, mindenki talált fogára valót. Minden mennyei volt és csodaszép, itt is köszönöm!

Érdekesség: a gyertyát Mohácson készítették.

Mami. Majd' 90 évesen nekiállt kalácsot sütni.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 44 évesen még van egy nagyszülőm. Világ életemben odavoltam érte. Mami ahhoz a korosztályhoz tartozik, akik rengeteg mindent átéltek, háborút, szegénységet, kitelepítést, munkatábort, sok-sok politikai rendszert... Az ő értékrendje még egy kerek egész, szokásokkal, hagyományokkal, maximális családcentrikussággal.

Mami az utóbbi években kezdett igazán öregedni és nagyon megváltozott. Nem érti már a mai világot, a fogyasztói társadalmat, a felhalmozás-vágyat, a technikát. Egyre inkább megmarad a saját világában, a régi dolgokban. Korához képest jól van, ellátja magát, néha még süt-főz, takarítgatni is szokott. Teljesen süket. Régen nagyon sokat "sváboltunk", mesélt a régi világról, együtt írtuk a könyvemet. Összeszedtük a régi családi sváb ereklyéket, rám bízta azzal, hogy tudja: én értékelem és vigyázok rá. Sokat költöztem, és pár éve nyoma veszett az ereklyéimnek. Sehol nem találtuk. Tegnap a padláson kerestünk valamit anyuval és rábukkantunk ezekre a dolgokra. Totál boldog voltam, eleve, mert megvan, és mert népismereten nagyon jól lehete ezeket használni a suliban. Maminak mutattam, hogy megvan a csomag, ő pedig csak mondogatta, hogy vigyem el nyugodtan, neki már nem kell, nem is emlékezett rá, hogy anno rám bízta őket. Furcsa érzés, hogy megváltozott, de mindig minden változik. Ha hadakozok ezellen, azzal nem érek el semmit, a változás nem áll le.

Isten tenyerén ébredtem

HAMVAS BÉLA: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, 

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. 

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, 

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. 

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni 

Sirályokat felette felhőkkel táncolni, 

Láttam a békét az emberek szívében, 

Láttam az erdőket fürödni a fényben. 

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, 

Láttam az embert, és láttam a zenét, 

Láttam a földet szeretetben élni, 

Láttam a csöndet a széllel zenélni. 

Láttam Istent amerre csak néztem, 

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, 

S az Ő hangján szólt hozzám a szél, 

Mint anya, ki gyermekének mesél, 

Millió apró tükörben láthatod magadat, 

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Munkakezdés extrákkal

Milyen munkahely lehet az, ahol frissen főtt kávéval, ilyen bögrinccsel, mosollyal, kedvességgel fogadják az embert az első napon? 😊

Milyen lehet, ha van igazgató, így nem kell a feladatait elvégezni; van tanári szoba, abban hűtőszekrény és kész kis konyhasarok; van nem a fiúkéval "közös" fönt be nem falazott tanári mosdó, nincs ügyelet, tízóraiztatás-uzsiztatás, nincs ebédeltetés? 😊

Milyen az, amikor az új helyen az első napodon épp megbeszélés szünet van, csörög a telefonod és felajánlanak egy német tanári állást? 😵

Milyen az, ha tíz perc alatt ott vagy a munkahelyeden és ugyanúgy meló után tíz (10) (TÍZ) perc alatt hazaérsz? 🙏

Milyen az, ha belecsöppensz egy nagyon hasonló helyzetbe, mint az előző, viszont most már azonnal felismered a szitut és nevetsz az egészen? 😊

Milyen az, hogy habár szereted a munkádat, de már nem abba szeretnéd minden energiádat invesztálni, mert tudod, hogy az Élet ennél sokkal több és csak a ma, a most van, amikor bármit is megtehetsz? 💜

Utolsó szabadnap

15 munkahely 22 év alatt. Nem kispályás. ;) Párszor kezdtem már újra, de most először nem kattogok az ügyön. Hogy jaj, mi lesz, milyenek lesznek a kollegák, a gyerekek, hogy tudom majd megszervezni a kis életemet. Mert hogy ma még ma van. És csak holnap kezdek. Ma van az utolsó szabadnapom, és hogy mi lesz holnap, vagy szeptemberben vagy éppen karácsonykor, az olyan dolog, amit se én, se más nem tudhat előre. Tervezgethetnék, de minek?

Tavaly is új iskolában kezdtem a tanévet. Roppant idegesen mentem az állásinterjúra, ahol persze nem evett meg senki. Irtó felspannoltan érkeztem az első értekezletre, aztán minden simán ment. Majd' elájultam az évnyitón, aztán azóta eljött az évzáró is, ahol ráadásul én mondtam a beszédet, és azóta a nyári szünetnek is vége. Ma ma van, haladgattam szépen kényelmesen a listámmal, tankoltam, kocsit mostam és rendet raktam benne, a lakásban szanáltam, és gyakori tusolással próbáltam elviselni a -számomra- irtózatos kánikulát.

Tavaly naggyon készültem a megváltozó életvitelemre, mert hogy munkában más lesz az időbeosztás, blabla. Kajaterv, edzésterv, húúú, csak úgy sorjáztak a gondolataim; jobbnál jobb ötletek cikáztak az agyamban, és terveztem, ültem, sávoztam, írtam... Idén a naaagy tervezgetésre fordítható időt másra szántam. Például olvastam. Könyvet is, újságot is. Amikor már nem tűzött a nap, kiálltam a teraszra és élveztem, hogy a frissen mosott hajam ugyanúgy borzolta a szél, mint a kis arborétumom fűzfájának ágait. És nem érzem azt, hogy bármit is elszalasztottam volna vagy hogy bármiről lemaradtam volna.

A húgom ma kezdett az új munkahelyén, beszéltünk telefonon.

Ő: - És hogy készülsz a holnapra?
én: - Hát beállítom az ébresztőt. Felkelek, fogok egy tollat meg egy füzetet és elmegyek dolgozni.
- Ennyi?
- Ennyi.

Motiváció

"A csoda mindenkiben ott van,csak meg kell találnia,csak észre kell vennie.

Ne kivül keressetek csodát,hanem benn..ott benn magatokban

Tűzzetek ki magatoknak célokat-kicsiket és nagyokat. 

Ne akarjatok mindent egyszerre.

Haladjatok kis lépésekkel.

Adjatok időt magatoknak.

Békéljetek meg magatokkal,barátkozzatok a testetekkel.

Kezdjétek a legszükségesebbekkel...

Aztán folytassátok a lehetségessel...

És majd meglátjátok,h hamarosan bármire képesek lesztek,megteszitek a lehetetlent is."

P.Sz. :) 

kép

Munka itt, munka ott

Főiskolásként dolgoztam telefonkönyv kihordóként és egy csapágyboltban.
A főiskola után rögtön tanítani kezdtem, 11 évig dolgoztam Szakályban.

Közben megcsináltam két etapot mosogatóként (meg szobalányként, szauna takarítóként, saláta készítőként) Olaszországban.

Majd Mohácsra költöztem.

Voltam munkanélkülin.

Aztán Geresdlakon tanítottam majdnem 4 évig.

Onnak kimentem Ausztriába beteget ápolni.

Knittelfeld kb 3 évig.

A további pár kinti (osztrák, német) munkahelyemről ebben a bejegyzésben írtam.

2017-ben hívtak Geresdlakra május-júniusra helyettesíteni, és én mentem.

Szeptemberben pedig Nagypallon kezdtem tanítani, határozatlan idejű szerződéssel.

Különleges tanév volt. Nagyon sok tündéri gyerekcsoportot tanítottam már, de ezek a gyerekek valahogy totálisan különlegesek a közvetlenségükkel, barátságosságukkal, a hatalmas szeretetükkel. Elmondani sem tudom, mennyi mindent kaptam tőlük. Minden egyes nap. Szakmailag is kihívás volt, hiszen két tantárgyat kellett tanítani két osztálynak ugyanazon a tanórán, ilyet előtte még sosem csináltam. És kegyetlenül nehéz volt, hogy minden nap minden egyes szünetben ügyeletes voltam, mert itt nincs más, csak két tanterem, se tanári, semmi. Így a telefon, a számítógép is a tanteremben van, ami csörög órán, szünetben, mindig. A hab a tortán az volt, hogy át kellett venni az igazgatói -  iskolatitkári feladatokat. Státusz nincs, pótlék nuku, a munkát meg csináld. A most induló tanévtől 3 helyett 2 pedagógusnak kell ellátnia ugyanezt a munkát. És teljes összevonás lesz 1-4. osztályig. Már amikor erről évvégén tájékoztattak, tudtam: nem szeretnék maradni. A gyerekek miatt még gondolkodtam, de aztán döntöttem. Elmentem Mohácson és a környékbeli falvakba az önéletrajzommal. És figyeltem az álláshirdetéseket. A lehetőségek tárháza most szinte végtelen: irtózatos a pedagógus hiány, hatalmas a kínálat, csak tanárok nincsenek. Közben ajánlottak fel iskolatitkári állást és egy napközis tanítót is, elsős tanítót is. (Jó lett volna elbúcsúzni a gyerekektől, még egyszer meggöngyörgetni őket, elmondani, milyen nagyszerűek és hogy miért megyek el...)

Babarcra megyek tanítani, szerdán kezdés. 60 helyett napi 20 km, nincsenek igazgatói-iskolatitkári feladatok, tanítónak megyek, tanítanom kell. Ez is csak alsó tagozatos iskola, de csak egy-két tantárgyat kell összevontan tanítani, a többit felbontották osztályokra. A részleteket és a valós tantárgyfelosztást én is csak szerdán tudom meg. Az biztos, hogy németes leszek (nekem ez a lényeg), a többi hamarosan kiderül.

Ez lesz -ha jól számolom- a 15. munkahelyem. :)

Összefoglaló: 33. hét: lufinő

Összefoglalók 1-32. hét itt

Napjaim

Hétfőn délelőtt fogászati éves kontroll, időpont keddre; délután Dunafalva.

Kedden fogászat: töméscsere, fogkő-eltávolítás. És este végre vihar, néhány óra lélegzetvetvétel és felfrissülés a hetek óta tartó kánikulában.

Szerdán takarítós napot terveztem. Mosás, mosogatás, ablakpucolás... Reggel nem volt víz. Sebaj. Csináltam mást. Elmentem feltölteni a készletemet a sulikezdésre: ragasztó, hibajavító, filc, matricák, radír, hegyező... Pepkó: egyetlen sulis polc. Kik: szinte semmi. Teszkó: na itt volt sok minden, DE... Szinte semmit nem vettem, tényleg csak a legszükségesebbeket, mert valami irdatlan áron vannak a papírok-írószerek! Komolyan mondom: abnormális pénzeket elkérnek például egy szimpla, üres tolltartóért vagy egy füzetért. Plusz technika csomag, rajz felszerelés, tisztasági csomag esetleg, tesi cucc, iskolatáska, tornazsák és hosszan sorolhatnám. Ez egy szülőnek kész vagyon. (És erről litániát tudnék írni.)

Szintén szerdán derült ki, hogy az új munka papírjai hetek óra állnak, azaz intézkednem kell, ha szerződést szeretnék.

Csütörtökön jöhetett a vizes nap. De a mosógép hangja enyhén szólva fura volt... M. megnézte este: valószínű a szivattyúval szivattyúzunk... És megjött a mensi: mostanra volt várható, görcsölés 10/7. Kipróbáltam az új fájdalomcsillapítót: egész jó, csak az egekbe viszi a pulzust.

Pénteken leégett a kávéfőzőm és jött egy NÚSZ csekk. Letelt a gasztroenterológustól kapott két hetem a gyógyulásra, de mivel ez nem történt meg, jeleztem neki, hogy -sajnos- mennünk kell tovább.

Szombaton reggel régóta először listát írtam a teendőkről. 22-én kezdek dolgozni, nem szeretnék mindent addigra hagyni, no meg vannak fontos/határidős (...) dolgok is.

Vasárnap

Minden rágörcsölés nélkül haladtam a listámmal. Csak szépen, lazán.


Étkezés

Hú, ez most már egy hosszú sztori. És még nincs vége. Nem bonyolítom: július 14-én volt egy totál hirtelen, hatalmas begörcsölésem és azóta gyakran kérdezem meg magamtól: Ez kinek a teste? Mert nem az enyém, az biztos. Valami történt akkor, ennek próbálok utánajárni, és közben ismerkedem ezzel az új testtel...

Voltam folyamatosan orvosoknál, augusztus 2-án jutottam el gasztroenterológushoz. A görcs óta nem volt étvágyam és konkrétan leállt az emésztésem. Emellett hányinger, szinte étel undor, még a szagoktól is. Iszonyatosan nehéz volt bármit magamba erőltetnem, a húsleves és kis mogyoró, ami néha sikerült. A hasam még a víztől is ijesztő méretűre püffedt.

A gasztrodoki írt fel antibiotikumot, bélfallazítót, mert hogy többszörös letapadás van. És a legfontosabb feladatnak a hashajtást jelölte ki: szinte bármi áron ki kell ürítenem a felhalmozódott székletet a beleimből. Így megettem mindent, amitől mehetne a hasam, liszteset, tejeset, de 4 napig nem történt semmi, a hashajtó sem hatott. A hasam már majd szétdurrant, a komfortérzetem a béka feneke alatt. Vettem hashajtó gyógyvizet, az valamennyit segített, de maradtak a bélgörcsök, az étvágytalanság. Két hétig ment ez.

Vissza kell majd menjek a gasztrodokihoz további vizsgálatokra, mert csak minimális a javulás: néha van étvágyam, de enni akkor sem tudok sokat. Maradtam lufinő: a gyomromban mintha egy lenyelt lufi lenne, és hozzá jött a gyomorfájás szombat óta (de ez lehet, hogy a fájdalomcsillapítótól, közben túl vagyok egy 3 napos elég kemény mensizésen is). A hányinger és a szédülés valamelyest csökkent, a nyelvem sem olyan durván lepedékes már, olyan 3 naponta van minimális (kínlódós) székletem.

Elkezdtem megint azokat enni két napja, amiktől a görcs előtt nem volt panaszom. Tegnap  sikerült délelőtt ennem egy bébi adag kását és délután 2 kókuszos kockát. Viccesen hangzik, de én nagyon örültem ennyinek is. Ma (vasárnap) délelőtt elnyammogtam pár szelet sült bacont, délutántól estig fogyott el 3 kókuszos kocka és egy adag keto kávé (ezt egy hónapja is van már tán, hogy utoljára ittam). És estefelé sikerült egy természetes hasmarsot produkálnom, erre most büszke vagyok. :)

A legnehezebb volt a dolgot a fejemben helyre tenni. Nem akartam, de az elején (na jó, vagy 3 hétig) folyamatosan ezen kattogtam, másra sem tudtam gondolni, mint hogy vajon mi történik velem, bennem. Pedig ez a legrosszabb, amit tehetünk: ha belefeledkezünk a problémába, mert egy idő után már ki se látunk belőle/tőle. A probléma nem tűnik el attól, ha nem -csak- arra koncentrálunk, viszont javíthatunk saját hangulatunkon, életminőségünkön. 

Van javulás, nem vagyok elkeseredve, igyekszem megtenni a tőlem telhetőt: végig járom az orvosi utat is és figyelek a testemre és a lelkemre is.

Mozgás

Mozogni szeretek. A mostani állapotomban maradt a séta első sorban (ebbe tudatosan belehúztam a héten), mellette néha kis kocogás, és két napja megint tornázok Pahlaval, a 14 napos, kezdőknek szóló kis rövid tornáit csinálom reggelente.

Heti haladás: 60 km, idén eddig összesen 1114 km.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Keto: desszertek, sütemények (gyűjtemény)

Kókuszolajos palacsinta itt
Vajas palacsinta itt

Sajtos palacsinta itt
Amerikai palacsinta itt
Töltött tojáspalacsinta itt
Kakaocsinta itt
Nulla céhás palacsinta itt
Gesztenyelisztes palacsinta itt
Palacsinta (szezám-mák) itt
Töltött palacsinta itt
Palacsinta cukkiniből itt
Sajtos palacsinta cukkiniből itt

Áfonyás desszert itt

Kókuszos kocka itt

Málnás pohárkrém itt

Mikrós süti két perc alatt itt

Keto bounty sütemény itt

Csoki pöttyös golyók itt

Fahéjas karika itt

Vanília és csoki fagyi itt

Kókusz kocka itt

Bogyós pohárkrém itt

Kakaós kocka itt

Brownie itt

Málnás piskóta kocka itt

Linzertorta itt

Áfonyás-csokikrémes sütemény itt

Sült kókuszgolyó itt

Tiramisu itt

Csokis keksz itt

Maple Almond Fudge Fat Bomb itt

Áfonyás sajtsüti itt

Mini fánk itt

Csoki itt

Kakaós szelet itt

Rumos szelet (cukkiniből) itt

Fahéjas korong itt

Sajt golyó itt

Fagyi, jégkrém, jeges kávé itt
Málnás csokikrém itt
Áfonyás piskóta itt
Áfonyás csokikrém itt

Keto csoki itt
Kókusz golyó itt
Raffaello itt
Csoki kanál itt
Piskóta tekercs itt
Somlói itt
Trüffel itt
Csokokrém itt
1-2-3 desszert itt
Gyors csoki desszert itt

Porridge/kása itt

Recept ötletek itt

Ketogén étrend: információk itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Porridge/kása

Hozzávalók és elkészítés (1 adaghoz):

Tálkába teszünk

# 1 csapott ek kókuszreszeléket
# 1 csapott ek kókuszlisztet
# 1 csapott ek útifűmaghéjat
# felöntjük 1.5 dl forró vízzel
# összekeverjük.

Tálalás ízlés szerint, én kis ribizlit és fahéjat tettem rá.

Ez kísérlet volt, egyébként -ahogy V. mondaná- teljesen rendben van.

Az adag tápértéke gyümölcs nélkül: 1g F, 2g CH, 2g zsír, 36 kcal.



Ketogén étrend: információk itt

Ketogén étrend: recept ötletek itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

☮️

Összefoglaló: 32. (naptári) hét

Január 26-ig itt

1-14. heti összefoglalók itt (január 29-május 6.)
15. heti összefoglaló itt (május 7-13.)
16. heti összefoglaló itt (május 14-20.)
18. heti összefoglaló itt (május 28-június 3.)
19. heti összefoglaló itt (június 4-10.)
133-134. nap itt
134-135. nap itt
136-137. nap itt
138. nap itt
139-140. nap itt
141. nap itt
142. nap itt
143. nap itt
144-145. nap itt
146. nap itt
Étkezés és mozgás 1. hét (jún. 25-júl. 1.) itt
Étkezés és mozgás 2. hét (júl. 2-júl. 8.) itt
Étkezés és mozgás 3. hét (júl. 9-júl. 15.) itt
Étkezés és mozgás 4. hét (júl. 16-júl. 22.) itt
Étkezés és mozgás 5. hét (júl. 23-júl. 29.) itt
Étkezés és mozgás 6. hét (júl. 30- aug. 5.) itt

Ezekben a hetezgetés-hét-újrakezdésekben magam sem igazodom ki, így most összeszedtem az eddigi 2018-as ide vonatkozó bejegyzéseket magamnak, és akkor mostantól naptári hét szerint számozgatok, szerintem -nekem- ez a legtisztább.

Írtam a 31. heti (blogon 6. hét) összefoglalóban, hogy jártam gasztroenterológusnál. A dolog folymatban van. Két hét alatt olyan 5%-nyi a javulás. A héten sikerült hasmenést is produkálnom. (Érdekes módon a Guttalax nem hatott, a sós gyógyvíz igen.) Enni? Nem igazán megy még, de ebben is van javulás. Mekkora boldogság egy jó kis székelés! 😄 De komolyan!

Mozgás.
Próbálkoztam átmozgató-laza kis gyakorlatokkal, amikor jólesett. A séta maradt, volt benne futás is.
Heti haladás: 27km, idén eddig összesen 1054km.

Amúgy.
A héten volt Dombay-tó, nálam voltak a húgomék egy napot, voltam anyuéknál, tönkrement a telefonom, és kaptam egy újabb állásajánlatot. Unalom egy szál se! 😉

Olyan másfél hetem lehet még a nyári szünetből. (Jövő héten megírhatom végre, amit eddig nem tehettem. 😉) Ideje lenne jobban lenni és legalább egy hetet igazán pihenni. Bár úgyis minden eljön, amikor itt lesz az ideje.

Dunafalva

Mohács → Dunaszekcső → komppal Dunafalva

Roppant alacsony a vízállás, így hatalmas a "strand".

A víz sekély, de még valamelyest hűsítő a hőfoka.

Sok minden látszik, ami amúgy általában víz alatt van.

Még fürdés után sem lehet a napon kibírni. Ezek a fák alatt megváltás volt pihenni az árnyékban.

A régi -egyébként szuper- büfét elbontották, egy az egyben eltűnt. Van egy új büfé, jobban mondva kettő: kávés-italos és lepényes-palacsintás.

A kávéhoz makaróni tészta darabot adnak műanyag kanál helyett. Mert hogy ez környezetbarát. (Nem kekeckedés, csak eszembe jutott erről, hogy olyan ez, mint amikor a mekiben a hambihoz valaki lájt kólát kér, mert fogózik.)

Ha csak nézelődne az ember, már attól feltöltődne.

A sodrással szemben úszás nem kis megpróbáltatás nekem, a strandhoz szokott, amúgy úszni magától megtanult emberkének. Meg jó móka elképzelni, hogy a jelenlegi úszás teljesítményemmel sosem érnék be egy 10 méteres táv céljába. 😆

Perzselő volt a hőség még a vízparton is.

Ez csak úgy:

Haza: Dunafalva → Újmohács → komppal Mohács

M-nak köszönöm a délutáni progit. :)

(Dunafalváról 17 órakor megy Dunaszekcsőre az utolsó komp. És ha mostanában mennél erre, érdeklődj, jár-e a komp, annyira alacsony a vízállás, hogy nem biztos, hogy közlekedni fog.)