Mai cuki(k)

Egy kislány órán elővesz valamit, zörög vele a padon. Úgy hallom, mintha üveggolyó lenne.

Én:- Tedd el, légy szíves, a golyót!

Ő:- Ez nem golyó! Nézd! -mutatja.

(Kicsit később, kezében a "gyémántjával".) Ő:- Timi néni, ez vagy te.

Egy másik kislány napközi után:

- Timi néni, te örökké fogsz élni!

(Nevetek. Ráteszi az ujját a homlokomra, lassan húzza, mintha olvasna.)
- Ide van írva: Ti-mi né-ni ö-rök-ké fog él-ni.

 

Kutya elásva, verssorok egymásba...

Kép: hol van a kutya elásva?

Ahogy leírtam a kezdő első sort, jönnek egy "kín vers" sorai a fejemben:

Hol van a kutya elásva?

Engem vigyen fel a padlásra!

Meglepetés e költemény,

A pártos honfi vér.

Van-e ott folyó, s földje jó.

Ej, mi a kő, tyúkanyó?

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

Ember lenni mindég, minden körülményben.

Oly tükör ő, kit mindég készen találsz,

szárnyat igéz a malacra,

annak térkép e táj,

mint a gyümölcs a fán.

😁 Na jó, azt hiszem, ennyi elég is belőlem mára. (Engem vigyen fel a padlásra!/No, ne félj - mondtam csenedesen./Élned egyedül így lehet. ... ... Oké, tényleg abbahagytam!)

Hétfő

Ritkán írok arról, aminek tényleg lenne értelme egy naplóban. Mert panasznak tűnne, mert nincs sok értelme, mert attól, hogy leírom -már amit lehet, meg amennyit elbír a nyomdafesték-, nem változik semmi. De. Talán nekem könnyebb (lenne).

Ma (is) intézményi önértékelést írtam. Sosem láttam még ilyet, intézményvezetői feladat, de mivel nálunk csak az anyaiskolában van ilyen, nekünk hármunknak kell ezt (is) megcsinálni. Csodás körmondatokban megfogalmazott kérdések, felét nem is értem. De kitalálom, másik minta alapján keresek segítséget. És természetesen mit írhatok? A valóságot? Francokat. Mint az átkosban: papíron legyen minden szép és jó, azzal, hogy mi a valóság, a kutya nem törődik.

Beszélgetek emberekkel. Sajnos nem megdöbbentő -mert ez a tapasztalatom-, hogy a tévénézőknek fogalmuk sincs a valóságról. Így arról sem, melyik pedagógus és hogyan dolgozhat. Természetes védettségem van a "vírus" ellen. December elején hívott a főnököm, hogy az üzemorvos erre adhat halasztást a (idézem az 599/2021-es rendeletből) "kötelezően igénybevehető" kísérleti szer témában. A védettségi kártyám május végéig szól, az üzemorvosi "engedély" márciusig. Ezt le is zongoráztam. Utána változtatták meg a rendeletet (amikor kiderült, hogy túl sok pedagógus nem kíván kísérleti nyúl lenni), hogy lehet "méltányossági kérelmet" benyújtani a bársonyszékesekhez. Nem írtam. És akkor sem írtam volna, ha nincs az üzemorvosi papírom. Mert ha senki nem írt volna, térdre lehetett volna kényszeríteni a rendeletet. De -mint több szektorban- a pedagógusok sem fogtak össze. (Bár szerintem mindenkinek, egységesen ki kellene mondania, hogy STOP!, no de nem álmodozom...) Azóta már kijött egy újabb rendelet, miszerint az ember a karantén lejárta utáni napon már oltható, ami elméletileg felülírja az üzemorvosi engedélyt, de sebaj. Ha valami változik, majd szólnak. És nem fogok sírni.

Szerettem tanítani. Talán ma is szeretnék, ha -tisztelet a kivételnek- nem a fegyelmezés lenne a fő tevékenységem órán, óra előtt, után, a szünetben. Ha jelzem haza, én vagyok a rossz, mert miért nem tudom megnevelni, ha rászólok, akkor mit képzelek, ne akarjam a gyereket nevelni. Nem egyszerű, hogy egy tökmag simán lefejel (!), mert ő mást AKAR, mint amire megkértem, hogy úgy beszél velem egy-kettő, mint más a kutyájával sem (a kérésre a "NEM, ba.zmeg" valahogy nekem nem válasz, és az sem tetszik, hogy a társukat néhányan simán buzizzák, sőt ma volt egy kedves "Te fasz" is... És ALSÓ tagozatról beszélek). Ha bármi következménye van egy esetnek (pl. amikor egy gyerek szó szerint leordítja egy tanító fejét, akkor rögtön jön az "elviszem másik iskolába". Mindennapos az esetmegbeszélés, folyamatos a kapcsolattartás a szülőkkel, szociális segítő is többször jön hozzánk, eredmény nem igazán van...

A másik: az elvárások "fentről". A mostani 2. osztálynak volt 1 év online óvodája (...), az elsősöknek 2. Mindez ebben a csodás, 2 éve tartó "pándémiás" társadalomban. Nem tudnak 1-2 percig egy dologra figyelni, nem megy a ceruzafogás, a kérés, a megköszönés, beszédkényszer van, mindenféle zavar, de nem is csodálom. Viszont a követelmény (a 2020-as NAT bevezetésével csak minimálisan változott) szinte ugyanaz, mint eddig volt. Ahelyett, hogy ott fent -ja, ha láttak volna valaha élő gyereket...- azt mondanák: kedves tanítók, megváltozott a világ, mit változtassunk? És lenne legalább 1 év szocializáció és alapkészségek fejlesztése, amivel képesek lehetnének ezek a minimanók arra, hogy nekiállhassanak a betűtanulásnak, az olvasásnak, írásnak, mateknak... De hát papíron minden rendben, van digi tábla meg tablet. Csakhogy igazából még az ezzel való munka sem köti le őket.

1-2. osztályban környezetismeret sincs már. Elméletileg (papíron) beleintegráltuk más tantárgyakba, gyakorlatilag meg... 

Még mindig vannak tesiből felmérések, pl. felülés, pedig ha megkérdezel egy gyógytornászt, sikítozni fog, mert az előírt felülés konkrétan károsító hatású...

A gyerekek 7 órát bent vannak a suliban (neonfényben, wifi-gőzben), ha van házi és ha meg is csinálják, még 1-2 órát otthon is tanulnak, többet dolgoznak mint sok felnőtt. 

Lehet, hogy a baj az én készülékemben van, amiért azt gondolom, mindez így nagyon nem jó. Bármi történik vagy rosszul sül el, mindig magamban keresem először a hibát: hogy lehetne másképp, jobban, egyszerűbben, gyerekközelibben, mit és hogyan tudnék változtatni. Talán túl öreg vagyok már és maradi. Nem tudom. De nekem ez az állami iskolarendszer nagyon nem fekszik. (Kb 2000 óta mondom ezt, és évről évre nehezebb.)

Vannak persze tünemény családok, tünemény gyerekek, olyanok, akik szeretnek suliba járni, mert érdeklődők, szeretnének többet/jobban tudni, akik szeretnek és tudnak társaikkal együtt létezni, akikkel élmény lehetne a dolog, ha nem állandóan a "gyengéket" kellene megvárni, őket felzárkóztatni. Az integráció papíron ragyogóan működik, a valóság ezzel szemben nem papíralapú...

Természetes védettséggel, Istentől kapott immunrendszerrel még jó vagyok márciusig, aztán ugyanezekkel a paraméterekkel utána már maga leszek a fertő... Remélem, sikerül munkát találnom. Dolgoztam már csapágy boltban, hordtam ki telefonkönyvet, voltam mosogató-konyhalány, szobalány, idősgondozó, dolgoztam kávézó(k)ban, nem félek a munkától. 

Itt szeretném megkérni minden kedves Olvasómat, hogy ha hall/lát/tud munkalehetőségről Mohácson vagy/és környékén, legyen kedves jelezni. Előre is hálásan köszönöm!

(Visszaolvastam, amit írtam. Na ezért sem jó ilyesmikről írnom, mert csak bele-belekapok egy-egy témába, de kifejteni már nincs se energiám, se tehetségem. Na jó, nem törlöm, ha már bepötyögtem. De most megyek, akad itthon dolog. :) )

Esti zsibbasztó

 

Dobozolás 4 napra

Fogtam a január 2-i menüt, most is azt főztem. Csak tojást és salátát vettem hozzá. Nem panasz, hanem tény: amúgy sem szórom a pénzt, de most 2 hónapja táppénz csak a bevétel, ebből már elkezdtem a műtét árát is visszafizetni, a boltban az árak számomra már elszálltak, oda kell nagyon figyelnem, mit vásárolok meg. Így vannak kompromisszumok is. A kenyér a legolcsóbb sparos toast, ennek is ment fel 20-30 Ft-tal már az ára. A pur kenyér, amit még műtét előtt ettem, 400 Ft körül volt októberben (akciósan szoktam venni 375-ért), műtét után 575 lett, tegnap már 599... Szóval ma is itthoni alapanagokból főztem, de a készlet fogy rendesen...

Reggeli: bundáskenyér, zöldség

Ebéd: 2x csicseriborsó főzelék, tükörtojás, 2x babfőzelék, kolbász

Vacsora: tonhalsaláta

Ha snack kell, mogyoró lesz almával (ez is van itthon).

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Pp, azaz péntek-purc

Majdnem 2.5 hónap kihagyás, egy műtét és az utána történő felépülés, és egy mindeközben közbejött vírusfertőzésen való elhúzódó, 3 antibiotikum-kúrás gyógyulás után hétfőn mentem először dolgozni. Már az első nap irtó hosszú volt, főleg, hogy még napköziztem is, kegyetlenül elfáradtam agyban is, fizikailag is. A kedd és a szerda egyre fárasztóbb volt. Igyekeztem fejben összerakni magam, nagyon nehéz volt. Csütörtökön "nyitós" voltam, reggel 6-ra mentem.

Ekkor már rendesen kimerült voltam és a műtét helye is érezte, hogy ez így sok.

A hőháztartásom teljesen megzakkant. Hétfőn, az első napon úgy rendesen hideg volt az épületben, és én nem fáztam. Csütörtök reggel se volt meleg, és nem fáztam. Itthon a 23 fokban képes vagyok vacogni...

Csütörtökön dobozoltam, de előtte is a csomagolt-dobozolt kajcik voltak porondon. 

A mai naphoz már nem tudom, honnan szereztem az energiát. Ma könyvtári nap volt (pontosabban élményközpontos), amíg vártam, hogy a csapat megérkezzen, sétáltam kicsit a Dunánál. -5 fok volt, itt sütött a nap, kellemesebb volt, mint a házak között az árnyékban.

Még átmentem M-hoz, bolt, haza, és azóta semmit, azaz s e m m i t  nem csináltam, a blogbejegyzés után megyek is aludni. Nem gondoltam, hogy ennyire kipurcant majd az első hét, de a munka is sok volt, hirtelen jóval többet kellett talpon is lennem, mint eddig, kimerültem rendesen. (Ez a mai lépésszám.)

Az nagyon jó érzés, hogy sok gyerkőc örült nekem. És hogy ma is úgy jöttem haza, hogy mentem kifelé a folyosón, a gyerekek épp jöttek be, jött F., elbúcsúzott, megölelt, aztán léptem egyet, a következő prüntyő is megölelt, jó hétvégét kívánt, egy-két lépés, új ölelés és "Tschüß, auf Wiedersehen!", így ment, amíg ki nem értem.

És itthon is azért haladgat, ami folyamatban van 1-2 hónapja. Ezért a dologért nagyon hálás vagyok. És habár (jesszus, szinte minden mondatot "és"-sel kezdek...) sokan bíznak benne, hogy vége lesz az "ol.tás-mizériának", én valahogy nem tudok reménykedni ebben, így a legrosszabb esetre felkészülve folyamatosan munkát keresek.

Holnap hétvége. Sok a dolog itthon, mégsem fogom beállítani az ébresztőt. Kihasználom, hogy van lehetőségem megtenni ezt.

Dobozolás 3 napra

Fogtam egy tavalyi menüt és újrafőztem.

Reggeli: rántotta, savanyú káposzta

Tízórai: mandula

Ebéd: hamis rakott krumpli

Uzsonna: mandula, alma

Vacsora: zöldséges penne

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha 

Hétfő

Október 11. óta ma dolgoztam először. (Ha nem estem volna át a k.ovidon, ez nem lett volna lehetséges.) Az egyik kisgyerek megkérdezte: Jó volt a pihenés? 😆 (Csak gondoltam: jó lett volna, ha az lett volna.)

Kapásból teljes napos műszak, azaz 7.10-től 3-ig.

Délután többen kérdezték, milyen volt az első nap. Mondtam, hogy megvolt, elfáradtam. Megettem a vacsit (a képen, tonhalsaláta), és azóta itt ülök és konkrétan nézek ki a fejemből. Így kb 1 óra elteltével már valami ólmos fáradtság telepedett rám. Ezek szerint kegyetlenül elfáradtam. 😆

2022 első dobozolása 4 napra

Tegnap készítettem egy menütervet. Egy cetlire felírtam, mit fogok főzni-sütni-dobozolni. Ma reggel fogtam a jegyzetet: nosza. Na persze... Sok a dolog, ha a zöldségfasírthoz mindent megveszek -ahhoz ugye boltba is kell menni-, meghámozok, lereszelek (...), elmegy a fél délelőtt. Oké, semmi pánik, elő a receptes gyűjtemény ("Lopott percek", ez is Diától), nézzük. Öt perc alatt megvolt a másik ételsor: itthoni alapanyagokból, gyorsan elkészíthető. Egy óra alatt megvoltam a főzéssel és a dobozolással. És nincs sok mosogatni való sem: 1 serpenyő, 2 lábos, 1 tányér, némi evőeszköz, 1 falapát.

Reggeli: bundáskenyér, zöldség

Ebéd: 2x csicseriborsó főzelék, tükörtojás, 2x babfőzelék, kolbász

Vacsora: tonhalsaláta

Ha snack kell, mogyoró lesz almával (ez is van itthon).

Január 1., szombat

 

Nincs újévi fogadalmam. A futás-mozgás tekintetében sem. Azért megyek, amikor tudok (voltam ma is), jegyzem a megtett km-eket. Ez az év a sok új startvonalról fog szólni...

December 32.

Nem, nem elírás. Jó lett volna, ha van az évnek a végén még egy nap. Amikor Pécsre jártam, akkor 99%-ban orvoshoz mentünk tavaly. És nem a Cafe Frei-be és nem a Bellozzoba. Akkoriban beszéltük M-val, hogy na, ha megműtenek, ha már jól leszek, akkor bepótoljuk. December 30-án sikerült elruccani a freibe, ittam is egy Cannes-i fagylaltkávét, de a Bellozzo kimaradt. Ha lett volna még egy nap az évben, az is belefért volna. :)

Zárszó 2021

2012: zárszó itt

2013: Zárszó itt

2014: összegzés -test itt

2014: összegzés -lélek itt

2015., utolsó nap, Magyarország 75. itt

Szilveszter 2013-2014-2015. itt

(2016) Szombat, szilveszter, Ausztria 14/9. itt

2017: zárszó itt

2018: zárszó itt

2019: zárszó itt

2020: zárszó itt

.................................................................

Az évem óriási része azzal telt, hogy fájt, görcsölt, minden energiám arra ment rá, hogy túléljem a napokat, hogy kitartsak munkaidő végéig, hogy ne kelljen folyamatosan túladagolni a görcsoldó-fájdalomcsillapító koktélt. Amit a gyomrom is megsínylett.

Január 18-án voltam először vizsgálaton Dr Koppán Miklósnál. És ez a döntés, hogy elmentem hozzá, megváltoztatta az életemet. Amit én már tudtam, azt most ő orvosilag igazolta: az évtizedek óta tartó menstruációs görcsök, amik 2020 októbere óta átmentek napi szintű, csillapíthatatlan, elviselhetetlen görcsökbe és fájdalomba, na ez az endometriózis nevű betegség.

A munkahelyen folytatódott, sőt fokozódott a munkamennyiség, az agybaj. Igyekeztem a folyamatos fájdalom ellenére helytállni, ez egészen tanév végéig így volt, de leginkább a következő kép volt rám jellemző. Én voltam az ikeás madár, ami ingyen vihető.

Azért igyekeztem, még flashmobot is csináltunk a negyedikesekkel a kuruc koros témakörhöz.

Ahogy ezelőtt is, idén is szenvedtem az oktatási rendszertől/-ben. 

Februárban jutottam el MR vizsgálatra. Másnap farsang volt a suliban, és befánkoztam. Valahogy tudtam, éreztem, hogy változás jön.

Február közepén meglett az MR eredménye: az is igazolta az endometriózist. Még aznap megérdeklődtem, tudok-e magamon legalább leheletnyit segíteni étrend módosítással, és nem lacafacáztam, hanem másnap el is kezdtem a bélflóra helyreállító menü bevezetését. Cukor-, glutén-, tej-, koffein-, alkoholmentes lett minden. És jött a mérhetetlen mennyiségű saláta. A bevezetésből hirtelen fejes ugrás lett. Belecsaptam a lecsóba, jött az első dobozolás.

Ezzel egy időben indult Koncsek Kriszta Antistressz klubja a Facebookon, azonnal lecsaptam rá és roppant jól tettem.

100%-ban tartottam az étrendet. Mindenhova vittem a dobozaimat és egyetlen falat más kaját nem ettem. Nagy asztalnál sem.

"Mellékhatásként" az első hét után 1.6 kg-ot fogytam.

Március 3-án kontroll. És ekkor kezdődött az év egyik rémálma: a hormonkezelés. Ami borított mindent.

Iszonyatos görcseim voltak. Csak vonszoltam magam óráról órára. 

A hónap közepén a húgomék k.ovidosok lettek, egyszerre. Nagyon rosszul voltak, de szerencsére átvészelték. Szörnyű volt, hogy nem lehetett menni segíteni, bár velem nem sokra mentek volna, magam is segítségre szorultam.

Volt egy mini kikapcsolódás ismerősökkel-barátokkal, és szigorúan a dobozaimmal.

Már egy hónapja ettem a salátás menümet. A kilók is mentek lefelé lassan.

És a nulla energiaszintem is feljött olyan 30%-ra.

Március végén aztán elkezdődtek a Tubanis (hormon) mellékhatásai. Depressziós tünetek és hízás. 

És Diától ajándékba megkaptam az új programját. Nagy segítség volt a változatosabb ételek elkészítéséhez.

Bármennyire nem volt energiám, mozogtam, sétáltam, amennyit csak bírtam.

Áprilisban volt néhány fájdalommentes napom. Cserébe bejött a képbe a hasmenés.

Májusban végképp elvesztem a fájdalomban, az energiamentességben, a fáradtságban. Kilátástalannak tűnt minden.

Május végére már 6 kilót híztam. Orvosilag ugyan jónak tűnt a hormonkezelés, és mivel adott néhány fájdalommentes napot, a kontrollon úgy döntöttünk: kap még 3 hónap esélyt.

Június. Tanév vége. Ez egészségesen is megterhelő, endometriózissal meg... Egyre több segítségre szorultam a fájdalom és az energiahiány miatt. Egyre nehezebben éltem túl a mindennapokat. Nem volt már külvilág, csak a mindenen eluralkodó endometriózis.

De hogy még jobb legyen, kaptam egy kellemetes kis foggyökérhártya-gyulladást. Antibiotikumos kezeléssel.

Emellett folyamatosan híztam a saláták mellett is és viseltem a többi mellékhatást.

Júliusban már elviselhetetlen volt a hőség. A hasam továbbra is tombolt. De végre szabin voltam, sokszor ébredés után és napközben többször is visszafeküdtem aludni, olyannyira nem volt energiám. Elég sokszor volt roppant alacsony a vércukrom.

És már 9 kiló hízásnál tartottam. És kegyetlenek voltak a depressziós hullámok. Egyre több segítségre, türelemre, megértésre volt szükségem.

Júli végén kaptam meg a szülinapi ajándékomat, M. elvitt sétarepülni. Imádkoztam egy elviselhető endós napért, megkaptam. :)

Néha sikerült találkozni a család néhány tagjával, és hétvégente mentem anyuékhoz, de egyre rosszabbul voltam, ami már szörnyen meglátszott rajtam.

A húgomnak műtötték a szemét, és megint csak nem tudtam menni segíteni neki...

Augusztusra 5 hónap hormonkezelés után az életminőségem nem javult. 153 napból 43 fájdalommentes volt és 110 napon görcsöltem. A menzesz se állt le. Már többször gondoltam rá, hogy feladom. Mert ez nem élet.

M. jóvoltából vezethettem egy AirBus-t. Itt is sűrű imádkozás-sorozat előzte meg a programot, hogy bírjam.

A sürgősségit is megjártam a gyomrommal.

Aug. 23-án a kontrollon már nem volt mese: műteni kell.

A szülinapomra megkaptam a műtéti időpontot és elkezdődött a szervezés otthon is, a munkahelyemen is.

Szeptembertől jöttek a gyerekek is a suliba. Irtóztató energiámba telt dolgozni, és közben ezerrel ment a műtéti szervezés. És szó szerint visszaszámoltam a műtétig. És reménykedtem benne, hogy sikerülni fog, hogy érezhetem még valaha azt, hogy nem érzek fájdalmat. Mert a 11 hónapja tartó folyamatos fájdalom már teljesen felemésztett.

Az október már teljes mértékben a műtétről szólt. Ment a műtét előtti diéta, 11-én dolgoztam utoljára.

És mindennél jobban vártam a műtétet, és nagyon bíztam a sikerességében.

És végre eljött a várva várt nap, október 15., végre megműtöttek. A műtét sikerült, és most, 3 hónappal ez a nap után elmondhatom: habár vannak még műtét utáni kisebb kellemetlenségek, de endós fájdalom nélkül élek, jó energiaszinttel. A 6 hetes kontrollon is minden rendben volt. 6 hónap a teljes gyógyulás, ennek a fele már letelt. Örök hálával tartozom magamnak, amiért kitartottam, amiért nem adtam fel és megtaláltam azt az orvost, aki segíteni tud. Örök hálám M-nak, A-nak, T-nak, akik az ápolásomból a legnagyobb szeletet bevállalták, a kollegáimnak a támogatásukért, és mindenki másnak, akinek akármilyen pici része is volt abban, hogy eljuthattam idáig.

Igen, a 6 hetes kontrollon minden rendben volt orvosilag. De még nem voltam teljesen jól. Rá két napra pedig jött a k-ovid.

Ment minden a protokoll szerint. Nem volt súlyos, de megszenvedtem, kicsit elhúzódott. A 3. antibiotikum kúra után lettem sokkal jobban.

Közben a volt sógorom is k.ovidos lett és sajnos nem élte túl. Karácsony előtt volt a temetése.

Karácsonykor nagy asztal, anyuéknál.

És ma összeszámoltam: idén 1157 km-t sikerült megtennem, ami az egész éves állapotomhoz képest -szerintem- nagyon szuper teljesítmény.

.................

Ahogy a műtét utáni felépülés kemény, nehéz része és a k.ovidból való kikecmergés kiszabadított a saját, fekete, mélységes fájdalom-buborékából, átvette a helyét a külső ingerek megélése. A "veszélyhelyzetben" meghozták a rendeletet, aminek köszönhetően üzemorvosi igazolással -mivel nem óhajtok élni a "kötelezően igényelhető" "védőoltással"- már csak rövid időre lesz munkám. A tavalyi zárszóban is írtam, amit már tavaly márciusban is mindenkinek mondtam: végünk van, ha mindaz bekövetkezik, amikre gondolok. Márpedig eddig minden úgy volt. Nem megyek ebbe bele. Sokan bíznak benne, hogy jó irányú változás jön, kívánom, hogy nekik legyen igazuk.

Nektek, kedves Olvasók, idén is köszönöm, hogy megtiszteltetek azzal, hogy olvassátok a Boszorkánykonyhát. Köszönöm a megjegyzéseket, a sok segítő szándékot. Szívből kívánom, hogy olyan évetek következzen, amilyenre vágytok.

Csütörtök

1 éve ilyenkor (Mohács) dobozoltam az év utolsó 2 napjára, és élénken élt bennem az előző napi földrengés emléke. 

2 éve ilyenkor (Mohács) tettem közzé az utolsó heti összefoglalót.

3 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal, és még velünk volt az édes-drága Cicmó is.

4 éve ilyenkor (Zsombó) sok vezetés, sok görcs, sok görcsoldó...

5 éve ilyenkor (Hetzmannsdorf, Ausztria) munka, ellenőrzés.

6 éve ilyenkor (Mohács) semmi extra.

7 éve ilyenkor (Mohács) este mozi (A hobbit- Az öt sereg csatája).

8 éve ilyenkor (Mohács) marcipán golyókat készítettem.

9 éve ilyenkor (Mohács) sütöttem-főztem.

......................................................................................................................................

Ma (2021):

Korán keltem. Gyorsan megnéztem, mit fogok főzni, van-e, ami kell hozzá a boltból. És korán reggel neki is láttam. Elkészültek a reggelik és az ebéd. Aztán Dr. Sz-hez voltam hivatalos.

December elején voltam a P. optikában, bemérte G. a szemem, és a bal szememmel nem jutottunk semmire. Meg kellett nézetni, van-e szervi oka. De Dr. Sz. már csak a kórházban rendel, időpont hozzá a kartonozóban áprilisra. Az túl késő. Oké, rendelő száma elkér, felhív. Tök őszintén elmondtam, hogy amióta Mohácson élek, a Dr. Sz-hez jártam és benne megbízom, ezért szeretnék most is hozzá menni, de csak tavaszra van időpont. Se protekcióm, se semmi, mégis 1 perc múlva kaptam mára egy időpontot.

Jó volt újra látni Dr. Sz-t, kedves volt, alapos, türelmes, mint mindig.

Sztori. Mondhatnám úgy is: történet az "új világból".

Asszisztens behív. Adatfelvétel:

- Oltása van?

- Nincs.

- Átesett a fertőzésen?

- Igen.

És a leleten az anamnézis. Újabb szó, aminek ezek szerint módosult a jelentése, azért megnéztem, az "előző világban" -és ahogy én tudtam- mit is jelentett: 

"Kórelőzmény, kórtörténet, aminek feltérképezésére azért van szükség, hogy az orvos tágabb kontextusban lássa a páciens aktuális problémáját.

Az anamnézis felvétele során − a személyes adatok egyeztetése és a jelenlegi panasz tisztázása után − szóba kerülnek a beteg korábbi jelentősebb betegségei illetve műtétei, gyógyszereinek és egyéb vény nélküli készítményeinek nevei, allergiái és pszichés állapota, foglalkozása és családi körülményei. Ezt kiegészítheti a családi anamnézis, amikor a páciens vér szerinti rokonainak fontosabb betegségeiről esik szó." (forrás)

Szóval az én mai anamnézisem:

De minden rendben szerencsére fiziológiai szempontból.

Orvos után bolt. A listát megírtam már reggel, és direkt nem vittem magammal: edzem a memóriámat. Ami a műtét óta rengeteget javult. És igen: teljes volt a lista a fejemben, nem maradt el semmi. (Vállveregetés.)

Ebéd előtt még sikerült befejezni a dobozolást. 

Ebéd.

Majd volt egy kis buisiness. ;)

És M. elvitt a Frei kávézóba. Talán szeptember végén voltunk utoljára.

Az ízeket és a szagokat még mindig nem érzem 100%-osan, de amennyire éreztem, nagyon finom volt megint a frei.

A k.ovidból szépen meggyógyultam egyébként, némi köhögés maradt még.

A műtét után holnap leszek 11 hetes. Ha nem viszem túlzásba a cipelést-hajlongást, akkor már egész jól vagyok. Vannak percek, hogy még séta közben sem érzek semmilyen fájdalmat. Ez áldás, áldás, áldás. A wc-n a nyomás még mindig nem megy teljesen, majd jobb lesz ez is.

Apropó műtét. Ha CSAK 10 év munkaviszonnyal számolok (majdnem 2x annyi van) és egy átlag 40ezerrel, amit tébére levontak havonta, az 4millió 800ezer. Hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy elkezdtem visszafizetni a milliós műtétem árát...

3 nap múlva (majdnem 3 hónap "kihagyás" után) dolgozni megyek. Valószínű, hogy nem lesz minden ugyanaz (vagyis ez biztos) és nem lesz ugyanúgy, mint a műtét előtt volt. Eleve, mert üzemorvosi igazolással mehetek csak. És ki tudja, ez a 3 nap alatt még hányszor és hogyan változtatják meg az 599/2021-es rendeletet. Meg/vagy találnak ki mást. Mindenesetre vasárnap este 7-kor még intézményvezetői értekezlet lesz...

Na de ne ilyen kicsengéssel zárjam a bejegyzést. Ma sikerült egész sokat menni.

Holnap összeszámolom az idei megtett km-eket. 2021 nincs meg, de a fele egészen biztosan. :)

Dobozolás 2 napra

 

Reggeli: 1x zabkása körtével, pekándióval, 1x tükörtojás, savanyú káposzta

Ebéd: 2x tonhalfasírt, saláta

Vacsora: 2x narancsos céklasaláta

Szerda

 1, 2 és 3 éve ilyenkor nem írtam ezen a napon bejegyzést.

4 éve csak egy Márai idézetet tettem közzé.

5 éve ilyenkor Ausztriában dolgoztam.

6 éve ezen a napon írtam az akkor szokásos heti összefoglalót.

7 éve ilyenkor Hőgyész-Tamási-Mohács.

8 éve az akkor szokásos napi menüt és edzést írtam le.

7 éve volt életem bomba formája. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán. Akkor még csak 1 műtéti hegem volt (appendectomia gimis koromban), azóta gyarapodott 3-mal (TLH). A kilóim száma 10-zel. És már nem ez a legfontosabb az életemben.

Ma (2021) délelőtt pakolásztam, a sulis dolgok majdnem teljesen átnézve, szortírozva, rendszerezve, dobozolva/mappákba rendezve. Ebédet főztem, ettünk, aztán filmnézés-pakolás volt. Néztem olyan negyed óra filmet, megállítottam és pakoltam, amíg ki nem purcantam. Aztán megint kis film, megint pakolás. Megérzi a műtét helye a hajolást-emelést, és azért még mindig elfáradok, de most ez van.